The Longest Journey

Mostanában szó esett a Monkey Islandról, ami eszembe juttatta, hogy még mindig nem voltam képes írni a Longest Journeyről, pedig már ezer éve befejeztem. A norvég Funcom jó 10 éves alapműve a Monkey Islandhoz hasonlóan örökzöld darab, és bár Guybrush kalandozásaival ellentétben nem 100% blődli, de a nem mindennapi története mellett humornak sincs híján.

Szép remények

Vannak viccek, amiken nem tudok olyan jóízűen kacarászni, pláne ha úgy érzem, rólam szólnak. Nos, a fenti ilyen.

Önfényezés – mert megérdemlem (?)

Ez a szögletes, ízléses díjacska igazán rózsás hangulatot varázsolt borongós blogom setétjébe, de hát teljesen egyértelműen kiérdemeltem, hiszen nem csak egyre ritkábban teszek ide bármit is, de az elmúlt 2 évben fejlécet se voltam képes cserélni. Nem mintha akarnék. Egyébként azt is tudni kell, hogy ha lusta vagy és/vagy sokáig úgy teszel, mintha nem tudnál a jelölésekről, és nem rakod ki időben ezt az izét a kirakatba, akkor más, a szórásból kimaradt ember híján téged fognak még x-szer jelölni. ÉS ÍGY SZÜLETNEK A SZTÁROK.

Kimi ni Todoke

Jó rég írtam utoljára anime bejegyzést, mert az újdonságok között már egyre nehezebben találok bármit, ami tartósabban lekötne, de emellett nem tudok szó nélkül elmenni. A Kimi ni Todoke egy szívmelengető, kedvességgel, félreértésekkel és szerencsétlenkedéssel teli shoujo anime nem csak a műfaj kedvelőinek.