30
máj
10

The Longest Journey

undefined

Mostanában szó esett a Monkey Islandról, ami eszembe juttatta, hogy még mindig nem voltam képes írni a Longest Journeyről, pedig már ezer éve befejeztem. A norvég Funcom jó 10 éves alapműve a Monkey Islandhoz hasonlóan örökzöld darab, és bár Guybrush kalandozásaival ellentétben nem 100% blődli, de a nem mindennapi története mellett humornak sincs híján.
A történet két párhuzamos világban játszódik. Stark, a tudomány és technológia világa a mi világunk jövőjének feleltethető meg annak minden várható problémájával együtt: túlgépesítettség, személytelenség, szennyezettség, túlnépesedés, drogosok és hajléktalanok minden mennyiségben, túlburjánzott bürokrácia és a multik uralma. Ezzel szemben áll a legendákat és gyerekmeséket idéző, már csak azokban élő Arcadia, a mágia világa, amit sárkányok, varázslók és mindenféle furcsa lények népesítenek be.

Photobucket Photobucket Photobucket

A történet hősnője, a Starkban élő April Ryan nem az a tipikus világmegváltó alkat: 18 éves cserfes művészpalánta, aki lelépett otthonról és Newportba szökött, hogy felvételizhessen a Velence névre hallgató negyed művészeti főiskolájára. A csatornák fölé épült Velence egyébként Newport többi részével ellentétben kifejezetten kellemes hely; régi épületeivel és rozsdás szerkezeteivel olyan, mint egy kis múltbéli békés sziget a rohanó város szívében, egy eldugott menedék, ahová mindig visszatérhetünk. April itt lakik albérletben a szinte csak diákoknak otthont adó, nagykörúti bérházakat idéző Borderhouseban, amelynek nevét hóbortos tulajdonosa (egy középkorú leszbikus nő) fekvéséről adta, hiszen az épület Velence és a nagyváros találkozásának határán áll. Itt lakik egyébként April két legjobb barátja, Charlie, és Emma is, akiknek szintén művész ambícióik vannak.

Photobucket Photobucket Photobucket

A játék elején April álmában Arcadiába keveredik, ahol egy fehér sárkány figyelmezteti, hogy kibillent az egyensúly és a két világ közötti határ egyre vékonyabb, ami végső soron mindkettő pusztulásához fog vezetni. Aprilnek ugyan egyre gyakrabban vannak furcsán élethű álmai, de elhiteti magával, hogy csak a felvételi miatti sok stressz okozza őket. Kelés után felfedezhetjük lakóhelyünket, a seggarc szembeszomszédot, főbérlőnket, illetve April napi rutinjának megfelelően megjárjuk a főiskolát és a Fringe kávézót is, ami törzshely és munkahely egyben. Ekkor még csak olyan piti feladatokkal kell megbirkóznunk, mint hogy hogyan csikarjuk ki a fizetésünket a bunkó főnökből, hogy legyen pénzünk metróbérletre. Időközben Aprilt álmai már éberségében is üldözik és elkezd fényes nappal is “hallucinálni”, legalábbis ő meg van győződve róla, hogy kezd bekattanni. Hogy az élet még szebb legyen, Carlos, az addig ártalmatlan életművész elkezdi követni és úgy általában a frászt hozni rá azzal, hogy pontosan tudja, min megy épp keresztül. A középkorú, retkes atlétában mászkáló, lófarkas fickó nem éppen bizalomgerjesztő, de April kiváncsisága túl erős, így jobb híján hozzá fordul tanácsért. Amit nagynehezen kihúz belőle, az nincs igazán ínyére: kiderül, hogy olyan erővel rendelkezik, amivel csak egészen kevesek, és minden jel arra mutat, hogy ő a kiválasztott, akinek meg kéne menteni a két világot. Shifterként képes átjárni a két világ között, és bár nem tud róla, álmában már meg is tette párszor. Carlos amolyan mentorként szeretné segíteni világmegmentő küldetésében, amit ugyan nem kényszeríthet rá, a mindig szkeptikus lány azonban végül beadja a derekát, hisz lássuk be, senki nem akarná, hogy az ő lelkén száradjon két világ pusztulása.

Photobucket Photobucket Photobucket

A pár napja még csak alkotói válságtól szenvedő nímand diáklány hirtelen nagyon fontossá válik mindkét világ számára, amit egyébként le is ír sok egyéb hasznos információval egyetemben a rendkívül olvasmányos és vihogásra ingerlő naplójában. A talpraesett April Arcadiába csöppenve sem jön zavarba, mindig feltalálja magát, mindenkivel hosszasan elbeszélget (akár a semmiről is), és sokszor odaát is ugyanúgy mások agyára megy kicsit gúnyoros kérdéseivel és pimasz stílusával.
Innen egyébként már inkább nem is írnék többet a nagyszerű történetről, a végére szinte minden szál összefut és csak pár kérdés marad nyitva, a lényeg, hogy April a továbbiakban is a két világ között mászkálva tüsténkedik azok megmentésén, és miközben mágikus erejű tárgyak után kajtat, egy rakás fura fazonnal kerül ismeretségbe. Arcadia világa egyébként nem csak meseszép, de valami elképesztően sokszínű élmény is, hiszen Mercuria, a főváros mellett számos eldugott vidékét be fogjuk járni földön, vízen, levegőben. Egyik kedvenc helyszínem Roper Klacks, a gonosz alkimista repülő kastélya. A pasas ellopta a szelet, amit vissza kell lopnunk tőle, máskülönben nem tudunk hajóra szállni, de ehhez nem csak őt kell legyőznünk, hanem mindenféle varázslötyiket is kell kotyvasztanunuk boszorkányüstjében.

Photobucket Photobucket Photobucket

Arcadia világában egészen el lehet merülni, de alapvetően igaz a játék egészére, hogy teljesítéséhez nyakig kell merülnünk a világok történetében, ami néha odáig fajul, hogy be kell ülnünk a helyi könyvtárba utánaolvasni a legendáknak, amit kifejezetten csíptem. A kritikusok egyébként a sok szöveget és az időnként túlbonyolított fejtörőket hozták csak fel negatívumként (oké, az eresztő gumikacsával összekombinált fogó és ruháskötél kicsit tényleg durva volt), de ezeket leszámítva mindenki egyetért abban, hogy nem mindennapi alkotásról van szó. Habár nincsenek benne forradalmi újítások, hiszen a hagyományos point and click alapokat követi, eredetiségével elvarázsol, csavaros története és fenomenális hangulata olyannyira magával ragadó, hogy a fentebbi “hibákat” bárki megbocsátja neki. KIHAGYHATATLAN. Egyedülálló, “one of a kind”, ahogy az angol mondaná. : )
Sajnos még nincs vége a szófosásnak, mert muszáj kiemelnem pár számomra elképesztően maradandó elemet.

1. PÁRBESZÉDEK

De tényleg, ezek annyira ott vannak, hogy nem is tudok mit írni róluk, hallani kell őket. April szinte minden megnyilvánulása szellemes és mosolyfakasztó, sokszor pedig cinizmusa ellenére is annyira naiv, hogy már csak ezáltal is abszolúte hihető és szerethető karakterré válik. Ez áll szinte valamennyi mellékszereplőre is, akik szintén a szövegeik (no meg a sokszor elképesztően durva szinkron) által maradnak emlékezetesek. Néha egyébként meglepően szókimondó, korhatáros szövegek is elhangzanak, a sötétebb figurák pedig elég rendesen káromkodnak is, úgyhogy az erre érzékenyek készüljenek fel az ilyen jellegű megpróbáltatásokra.

2. PÁRBESZÉDEK CROWVAL

Photobucket Photobucket Photobucket

Az eredetileg Madár névre hallgató, teljes nevén Az A Rohadt Madár egy varjúra emlékeztetű (*dobpergés*) madár, akit April szabadít meg fogságából és nevez el Crownak. A jószág annyira hálás, hogy ezek után ha akarnánk se tudnánk szabadulni tőle, de legalább valaki állandóan szóval tartja egyébként eléggé magányos hősnőnket Arcadia idegen világában is. Crow hűséges társként kísér minket leghosszabb utazásunk során, és teszi ezt úgy, hogy még Aprilnél is többet beszél. Madár létére beszél az emberek nyelvén, bár mint később megtudjuk, ahhoz már nem elég nagy az agya, hogy bilinguális legyen, így bizarr módon “madárul” nem tud. Ez nem akadályozza meg abban, hogy ne hajtsa állandó jelleggel a nőstény madarakat, ezen kívül pedig szereti mindenbe beleütni a csőrét, emózni, és April szemére vetni, hogy nem becsüli eléggé. A szövegelése meglepően szlenges, a szinkronja pedig zseniális.

3. HORATIO NEBEVAY KAPITÁNY

Photobucket Photobucket Photobucket

A szűkszavú és hímsoviniszta kapitány egyike azon kevés karakternek, akiket April bármennyit idegesít, higgadtságából nem tud kizökkenteni. Ez egyébként nem teljesen igaz, mert a tengerészklisék (harr harr!) és a matrózdalok emlegetésétől a falra mászna, ha nem lenne olyan kegyetlenül apatikus. Sok munkánkba lesz, mire hajlandó nőként is felengedni hajója fedélzetére. Nem elég, hogy rettentő babonás, de mivel meg sem próbálja leplezni kissé nyers tengerész modorát, többször annak ecsetelésével próbálja elijeszteni Aprilt, hogy mi történhet egy nővel, aki szexuálisan kiéhezett tengerészek társaságában kíván tengerre szállni. Később, amikor már többé-kevésbé emberszámba veszi a lányt, hosszas faggatás után még azt is elárulja neki, hogy csak azért érzi meg az eső közeledtét, mert egyszer orrszőrvágás közben úgy megvágta magát, hogy azóta ha vihar lesz, mindig viszket az orra.
Kell még bárkit győzködnöm arról, hogy Crow után ő a legzseniálisabb mellékszereplő a játékban?

4. A GALLYAK

Photobucket Photobucket Photobucket

Velük a játék vége felé találkozunk Arcadia egy vadonjában, amikor April véletlenül majdnem ráül az egyikükre. Az entek családjának egy genetikai zsákutcájából származó maradékok lehetnek ezek a beszélő botok, akik egyébként olyan kegyetlen dumát löknek, hogy nem lehet nem imádni őket. Wick, Woody és Willow tökéletesen kiegészítik egymást: van a dugasz és félelmetesen hülye vezető, a nagy és buta mamlasz, illetve az elnyomott zseni, akit a másik kettő a nagy feje miatt idiótának tart. Igazából dumáláson és parázáson kívül nem sokat csinálnak, bár néha csak úgy bealszanak pár évtizedre, illetve April érkezésekor épp egy katapulton dolgoznak, amibe mi is kénytelenek leszünk besegíteni, ha már maguktól képtelenek befejezni.

5. FRANK MINELLI DETEKTÍV

Photobucket Photobucket

Őt azért kötelességünk bunkósága ellenére is szeretni, mert nincs még egy ekkora lúzer az egész játékban, mint a ballonkabátos Mr. film noir, akit April megmérgez, megveret, hasmenésével magára hagy a rendőrség vécéjének sötétjében, és még az üvegszemét is lenyúlja.
Bocsáss meg, Frank Minelli!

Ó és még annyi van… Inkább játsszátok végig Ti is! 😀

Szokásos trailer a végére:

Meg további képek, mert úgyis olyan kicsik:

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Reklámok

12 Responses to “The Longest Journey”


  1. 1 Joker-san
    június 1, 2010 - 9:46 du.

    Kábé ezer éve, hogy feltelepítettem, most már tényleg jó lenne végigvinni. Na, majd államvizsga után. 🙂

  2. 2 siklara
    június 2, 2010 - 9:49 de.

    Üdv itt! : )
    Helyes, előbb az államvizsga, és utána az önjutalmazás. Én folyton fölcserélem a sorrendet, bár szerencsére még csak sima vizsgák esetében. 😀

  3. június 15, 2010 - 11:48 du.

    Egyszer játszottam vele még pár éve, de akkor nem vittem végig, mert suli közbejött.
    Aztán pár hónapja megvettem, a Sanitariummal párban, amikor mindkettő csak 5$ volt a GOG.com-on. Remélhetőleg most nyáron majd sikerül kiakasztanom. Elvégre ZV után már csak lesz időm. 😛

  4. 4 siklara
    június 16, 2010 - 4:09 du.

    hajrá-hajrá, nem fogod megbánni, a ZV-hez meg előre is gratula. : ) Hmmm, GOG-on egész jó akciók vannak néha…
    Rám meg az Ico vár még mindig, mert csak a beszerzéséig jutottam.

  5. 5 Doggod
    június 20, 2010 - 6:31 du.

    ICO-t végigtoltam télen, asszem januárban. Amint van időd láss neki, 7-8 órás csak, és nagyon megéri végigtolni.

  6. július 16, 2010 - 5:20 du.

    Megvan ez a játék (a folyatással együtt), de egyszer előkéné venni. Lenne kedvem egy kalandjátékot végigvinni.

    • 8 siklara
      július 17, 2010 - 11:14 de.

      Tedd azt, a folytatása is egész jó lett ám, de az első részt szerintem mindenképp érdemes végigjátszani, mert az egyik legjobb kalandjáték, amivel valaha dolgom volt. ; )

  7. 9 szingalunga
    július 30, 2010 - 6:51 du.

    Na, ez az a játék, amit szerintem soha nem fogok megunni, akárhányszor szívesen végigvinném. Eddig 4szer tettem meg, de már érik az ötödik alkalom, csak ne lenne olyan ótvaros a laptopom, hogy még ez se döcög el rajta, pedig 11 éves cucc.

    A folytatás nekem minden grafikai szépsége ellenére nagy csalódás volt, mert bár színvonalas a megvalósítás, nem nagyon karcolgatta az első rész komplexitását. További mínusz pont, hogy Zoe negyed olyan szórakoztató nem volt, mint April (a nyavalygó, unatkozó, kőgazdag apuci szeme fénye egysíkú karakterével valahogy nem sikerült azonosulnom), és a tv-ben időnként megjelenő japán horror kislány klisé bevonása sem tett túl jót az összhatásnak. Plusz annyira nyitva hagyták a végét, hogy szerintem még egy rész is kevés lesz, hogy minden történetszál összeérjen, de azért kíváncsian várom.

  8. 10 siklara
    augusztus 2, 2010 - 9:45 de.

    Olyan csalódás lehetett neked a Dreamfall a dicsőséges és megunhatatlan előd után, mint nekem a Deadly Shadows a Thief 1-2 után, úgyhogy átérzem fájdalmad. Zoét én is utáltam (“jaj, nem akarok tanulni és nem tudom, mit akarok, de apunak van pénze, úgyhogy legfeljebb lebzselek itthon még pár évet, vagy körbeutazom a világot”), viszont a megkeseredett April még nagyobb hidegzuhanyként ért. Legalább Crow maradt a régi. 🙂 A történet meg… hát igen, a japán kislányt igazán hanyagolhatták volna, a folytatását meg mintha a Fahrenheit készítői találták volna ki (TEH INTERNET AGAIN!!).

  9. 11 Joker-san
    augusztus 11, 2010 - 5:31 du.

    Complete! 🙂 Crow jóarc, szeretjük. XD


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: