30
okt
12

Lucius (PC)

null
Itt az őszi szünet, végre van idő a hülyeségre, és bár amondó vagyok, hogy a Halloweent továbbra is jobb meghagyni az angolszász országok ünnepének, a vele járó Steam leárazások és a horrordömping egyáltalán nincs ellenemre, az meg pláne nem, ha az újdonságok között olykor felbukkan valami nem zombis is.
Egy aprócska finn fejlesztőcsapat, a Shiver Games régóta készülő játéka a Lucius, érdekessége pedig abban rejlik, hogy a megtévesztő 3D-s külső ellenére egy hagyományos point and click horror-kalandjáték, ami a mai szemmel nézve idétlenül eltúlzott véres jeleneteivel, fapados megoldásaival és klisés fordulataival a 70-es évek horrorfilmjeinek hangulatát idézi. Az első számú inspirációforrás az Omen című film volt, Stephen King hatása is erősen érződik, és a történet egy pontján Az ördögűző két papja is befut. Akinek a gyerekkorát bearanyozták, nadrágját pedig összetintázták ezek a filmremekek, az sokszor csettinthet elégedetten a nyelvével két egérkattintás között.


A vihar és a sikoltozás diszkréten jelzik: itt valami gonosz van készülőben.

1966. június 6-án egy viharos éjjelen megszületik a kis Lucius, ezzel párhuzamosan pedig egy gyengén megvilágított szobában egy kámzsás pofa vészjósló zenei kíséret mellett gyertyákat gyújt, véres ábrákkal illusztrált latin szöveget olvas és magát vagdossa. Ha valakinek minderről még nem ordítana a tömény SÁTÁNIZMUS, elég kivárni a következő jelenetet, Lucius 6. születésnapját, melyet követően a legnaivabb játékos is kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy Lucius bizony nem hétköznapi kisfiú, hanem egy rendkívül gazdag család egyetlen csemetéje, aki ráadásul maga az antikrisztus. A röpke tanító szakasz végére szinte észre sem vesszük és már túl is vagyunk az első gyilkosságunkon, majd álomra hajtva kis fejünket hamarosan szemtől szemben találjuk magunkat Lucius igazi apjával, az ördöggel, aki ezentúl a gyerekszobában karosszékestül fog manifesztálódni, valahányszor mondandója van számunkra. Jó mentorként nem csak parancsokat osztogat, hanem figyelmeztet a lehetséges buktatókra is, és felvértez egy zseblámpával, egy cuki macis naplóval, valamint a telekinézis képességével, amit később majd továbbiak követnek.

null

A történet innentől kezdve pofonegyszerű: a világuralom felé tett első lépésként Lucifer megbízza Luciust saját otthona valamennyi lakójának lemészárlásával a személyzetet is beleértve, hogy a befolyásos kormányzó apuka hatalmas vagyonát mind ő örökölje és lehetőleg minél előbb. Egy hétköznapi hatévesnek ez talán kihívást jelentene, a kissé autista beütésű, Gordon Freemanesen bőbeszédű, és a sátántól természetfeletti erőket kapó Lucius számára azonban mindez gyerekjáték. A diszkréció persze elengedhetetlen, elvégre a “de hiszen csak egy gyerek!” alibi is csak addig működik, amíg nem lát senki vörösen izzó szemmel tárgyakat reptetni, halálos méreggel ételt fűszerezni, vagy szögbelövővel szaladgálni. Alapszabály, hogy a gyilkosságokat balesetnek kell álcázni, a bizonyítékokat pedig el kell tüntetni, hisz így is épp elég figyelem fog irányulni a házra, ahol havonta minimum egy haláleset történik. Előfordulnak a játékban lopakodós részek is, de aki erre épít, ne nagyon bízza el magát, mert ezek színvonala körülbelül a Longest Journey 2 frusztráló szerencsétlenkedéseit üti meg, csak hála az égnek jóval könnyebbek, és kimerülnek némi szekrényben ácsorgásban és sötétben futkosásban.

null

Minden végzetes napon a szobánkban kezdünk, az idő múlását pedig a változó évszakok, a fogyatkozó lakók, és a rejtélyes balesetek ügyében nyomozó, hülye nevű McGuffin detektív narrációja jelzi, akinek megéri odafigyelni a mondókájára, az ugyanis a beszédes fejezetcímelkkel együtt előrevetíti, kit milyen módon kell hidegre tennünk az adott fejezetben. A “balesetekhez” sokszor ki kell várnunk vagy meg kell teremtenünk a megfelelő alkalmat, és a környezettel való babrálás mellett be kell gyűjtenünk a megfelelő eszközöket.
Hamar rá fogunk jönni, hogy ugyan az olyan 3D-s környezet nyújtotta lehetőségek, mint a kihúzogatható fiókok, vagy a számos fölvehető környezeti elem, amiket aztán szanaszét dobálhatunk, valamelyest feldobják a játékmenetet, a Lucius ízig-vérig hagyományos point and click kalandjáték, amiben a megfelelő tárgy megfelelő helyen használása a továbbjutás kulcsa. A naplót érdemes néha felcsapni és nem csak Lucius morbidul érzelemmentes és még véletlenül sem hatéves gyerekre valló mondatai miatt, hanem hogy megtudjuk, mit forgat a fejében. Sajnos nem mindig egészen világos, mit vár tőlünk a játék (ilyenkor érdemes kagylózni, hogy miről beszélgetnek a leendő áldozatok), máskor meg túl egyértelmű, így némelyik fejezet pár perc alatt lezavarható. Az első fejezetekben érdemes a gyilkolászás mellett időt szánni a Dante kúria felfedezésére is, később ugyanis nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ha nagyjából tudjuk, kinek hol a szobája és mit hol keressünk.

null

A tárgyak használata és kombinálása általában egyértelmű, csak megtalálni nem mindig könnyű őket, illetve nem túl logikus, hogy a legtöbb már kezdettől fogva elérhető, de csak a játék vége felé lesz rá szükség, ugyanakkor meg akad néhány olyan is, amelyik csak egy bizonyos idő után jelenik meg. Vannak opcionális mellékküldetések, ezek többnyire ház körüli teendők, hiszen fontos, hogy mások szemében szófogadó kisfiúnak tűnjünk, aki szó nélkül rendet rak a szobájában, fogat mos, kiviszi a szemetet, vagy a cselédek fehérneműjét szortírozza szét a megfelelő szennyeskosárba. Nem, a legutolsó sem vicc, ráadásul a zoknikat csak egyesével lehet megfogni és a ház másik végébe kézben lobogtatva elvinni, mint valami győzelmi zászlót. A mellékküldetésekkel ugyanaz a probléma, mint némelyik tárggyal: kezdettől fogva elérhető, holott csak később végrehajtható (pl. hiába fújja anyu, hogy vigyük ki a szemetet, ha a 3. fejezetben még zárva a kertajtó), vagy később nyer értelmet, mivel nem egy amolyan felvezető az adott személy kinyírásához. A legtöbbet anyu fog ugráltatni minket piti feladatokkal, amik teljesítéséért egyrészt jutalmat kapunk, (tricikli!), másrészt egy viselkedéskijelző mutatja a megítélésünket, de én úgy vettem észre, az égvilágon semmi kihatása nincs az eseményekre, a kézikönyv meg sem említi, ráadásul bugos. Azért érdemes rágyúrni a jófiú-pontokra, mert talán csak a Skyrim hegyen-völgyön át vágtató lovai közelítik meg azt az élményt, amikor a tricikivel ördögien felhajtunk a lépcsőn.

null

Ahogy az áldozatok számával egyenes arányban nő az erőnk, úgy nyílnak meg egymás után az egyre gonoszabb természetfeletti képességeink, melyek az egyre kreatívabb gyilkosságok kivitelezéséhez elengedhetetlenek. A leghasznosabb a telekinézis, amivel tárgyakat tudunk mozgatni vagy megsemmisíteni, de később átvehetjük az irányítást a gyengébb akaraterejű szereplők felett, ha rajtakapnak, kitörölhetjük az emlékeiket, erőnk teljében pedig akár tűzlabdákat is dobálhatunk. A legtöbb jóféle, csak a legutolsóhoz kötődnek kínos bossfightok, ugyanakkor belegondolni is szörnyű, milyen mihaszna sátánfajzat lenne Lucius, ha nem tudna tüzet gyújtani és faarccal papokat elevenen megégetni. A képességeink használata kapcsán van még némi gyakorlati haszna annak, hogy a játék nem előre renderelt hátterek előtt, hanem térben zajlik, és bár ezek a kissé erőltetett akciósabb részek körülbelül annyira kellettek, mint a Longest Journey 2-be a harc, olyan mértékben hozzájárulnak a sajt-faktorhoz, hogy hiányuk fájó űrt hagyott volna sötét lelkemben.
Csendes ámokfutásunknak két dolog vethet véget: ha lebukunk, vagy ha feszület van a közelben és lenullázódik a sátáni erőnk egy olyan résznél, ahol a továbbjutás ördögi varázslatot kíván. Ebből következik, hogy ha valahol keresztet látunk, menjünk oda és hithű sátánistaként fordítsuk meg jól.

null

Helsinki városa ugyan kitermelt már nekünk Max Paynet és Alan Waket, de egy kis költségvetéssel operáló indie csapattól ne várjuk el ugyanazt a technikai szintet. A karakterek elég elnagyoltak és néha kicsit összevissza tátognak a középszerű szinkronra (bár morbid módon nekem egyből az Alan Wake jellegtelen szereplői jutottak róluk eszembe), ám a Lucius esetében az ördög a részletekben rejlik. A megannyi szobát és sötét titkot rejtő hatalmas villa részletgazdagságával és vészjósló feszületeivel, az idétlen korabeli ruhák és frizurák, a rosszalkodásunkat kísérő hiszterizáló zenék és a grafikus motor korlátai miatt a várhatónál is röhejesebb véres kimúlások, melyekkel a játék a sikeresen teljesített fejezetek végén megjutalmaz, teljesen hitelesen hozzák a régi horrorklasszikusok hangulatát. Nem vagyok benne biztos, hogy egészséges lelkületre vall ártatlan emberek könyörtelen elhalálozásának megmosolygása, ne adj’ Isten kinevetése, mégis úgy érzem, ezesetben bocsánatos bűn, mert némelyik annyira morbid, mintha valami képregényből, vagy Tom és Jerry epizódból vették volna. Mennyire pancser dolog már úgy meghalni, hogy a fejedre esik egy zongora? A grafika egyébként összességében egyáltalán nem rossz, a textúrák többsége szép éles, az évszakok és napszakok váltakozása pedig egészen szemet gyönyörködtető.

null

Igazi ínyencség (De-Lucius!), a guilty pleasure klasszikus esete a Lucius, mert aligha lehetek rá büszke, hogy egész álló nap egy ördögtől megszállott hatéves bőrébe bújva öltem embereket egy technikailag kicsit elmaradott kalandjáték keretein belül, mégis úgy érzem, kellett már a lelkemnek. Nagyjából annyira maradandó alkotás, mint a filmek, amik előtt tiszteleg, de mindenképpen érdekes és hangulatos kaland volt, úgyhogy remélhetőleg nem ez volt a Shiver Games utolsó játéka.

7/10

Hivatalos oldal

Advertisements

1 Response to “Lucius (PC)”


  1. augusztus 13, 2016 - 1:55 du.

    More research is required in this subject before it may be considered a viable future various vitality
    supply.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: