Blablablah #1

Először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek, aki annak ellenére erre téved, hogy a blog hanyagolásomnak hála csaknem oszlásnak indult és ennek a bejegyzésnek a tetejébe is az egyik legborzalmasabb Akagi-Kaiji fanartot pakoltam ki, amit a Fukumoto mappámban találtam és a nyúlfülek révén semi-related.
Valójában ürügy kellett a mentegetőzésre, hogy jelezhessem, lesz ez még így sem, ugyanis számos személyiségem közül újfent a gémer-én határozza meg viselkedésemet az utóbbi időben, a (devil)trigger pedig valószínűleg a szingalunga barátosnémnál töltött pár nap lehetett. Amellett, hogy királynői ellátásban részesültem és a jó társaságnak hála szuperül éreztem magam, végigpróbálgattunk különböző gamer-szívet megdobogtató minőségi játékokat is. Köszönöm! Btw, a Devil May Cry 2-ben kinyírtam életem első PS2 főgonoszát, nagy banzáj nekem, a megrögzött PC-usernek.
Lassan ébredező játékszenvedélyemet végleg felrázta ez a kiruccanás és mióta szerdán hazakerültem, azt sem tudom, hová kapjak és egyszerre próbálok kb. 5 játékot tolni: Baldur’s Gate saga, The Longest Journey, DMC3, Soul Reaver és legújabb szenvedélyem a Splinter Cell – Chaos Theory.
Tegnap éjszakai ténykedésem gyümölcse:

Valamelyest feltornásztam a fényerőt, hogy látni is lehessen abból valamit, milyen bűbájos pozitúrában sikerült Lajosnak egy tarkón csapás után ráaludnia a korlátra. Kicsit billegett is álmában, de ez a képen sajnos nem látszik.

…

Igazából csupán annyit szerettem volna mondani, hogy a jövőben mindenféle gémer bejegyzések várhatóak, ha sikerül legyőzni a lustaságomat.