Sírós Akagi

Immár 3. epizódjánál jár a Gyakkyou Burai Kaiji: Ultimate Survivor című, személyes drámára és rettegésre építő játék anime, amit a hozzám hasonló elvetemült Akagi fanok már nyilván tárt karokkal vártak. Ugyanaz a mangaka, stúdió (MADHOUSE), stáb, rajzstílus… ugyanaz a seiyuu!! Aki hallani akarja a hidegvérű Akagit önmagából kikelve üvöltözni, esetleg szívszaggatóan zokogni, az ki ne hagyja a pária Kaiji kálváriáját!

Hősünk mindenben homlokegyenest ellentéte a tökös Akaginak: egy lecsúszott vesztes, aki kocsi emblémák lopkodásával és a kerekek kiszúrásával múlatja mindennapjait, amikor nem éppen lepukkant lakása padlóján fetrengve zokog saját szánalmas sorsa okán.
Egy nap öltönyös fazon tesz nála látogatást, aki miután leordítja hősünk fejét (ő ugyanis volt akkora lúzer, hogy épp ennek a tagnak a kocsiját rongálta meg előzőleg és még le is buktatta magát), elmondja neki, hogy egy régebbi, azóta tönkrement munkatársa hatalmas adóságot varrt a nyakába egy szerződés révén, amit hülye Kaiji ha elolvas figyelmesen és nem ír alá annak idején, mindezt megelőzhette volna.
Az adósság kifizethetetlenül nagy, törlesztése kb. 11 évig tartana, ha Kaiji félholtra dolgozva magát tudná fizetni a havi törlesztést. Van azonban egy alternatíva; a naív Kaiji simán bekapja a horgot és az adóbehajtó pasastól kisírja, intézze el neki, hogy kapjon ő is helyet a hajón, mely félévente az éj leple alatt a legnagyobb titokban hagyja el Tokió kikötőjét és indul útjára fedélzetén egy rakás nyomorulttal, aki egyetlen éjszakai úttól reméli minden terhének semmisé tételét. Espoir, a remény hajója. A dolog azonban nem ennyire egyszerű: a résztvevők semmilyen előzetes információt nem kapnak a hajón zajló eseményekről, illetve a lehetséges kockázatokról. Az egész egy jakuza vállalkozás, aminek lényege a Kaiji-hoz hasonló szerencsétlen ördögök kiszipolyozása, akiknek nem maradt más lehetősége, mint ebbe az utolsó, meglehetősen kétes reménysugárba kapaszkodni.
Kezdés előtt mindenki kötelezően magához vesz a “jótékony” szervezők által biztosított hatalmas pénzmennyiségből egy 1-10 millió jen között mozgó összeget, de hogy mihez kezdjen vele, azt már rá bízzák. A játék maga ugyanis kártyával játszott, korlátozott kő-papír-olló (!!!), tétje pedig nem pénz, hanem csillagok, amikből induláskor mindenki hármat kap. Ezek gyakorlatilag a játékos életét jelentik és minden egyes elveszített kör után az ellenfélhez kerül egy, illetve ő is elnyerheti őket másoktól. A cél 4 óra leforgása alatt megszabadulni a 12, borítékban kapott kártyától és életben maradni, akár egyetlen csillag megőrzésével. Hogy mi lesz az utasoknak azzal a felével, akik vesztesen kerülnek ki a játszmákból? Ezt senki sem tudja biztosan. Szóbeszédek keringenek, miszerint az ilyenek mennek valami eldugott helyre kemény fizikai munkát végezni, míg bele nem rokkannak, esetleg laborok kísérleti patkányaként rajtuk próbálgatják a készülő gyógyszereket. Mindenki tisztában van vele, hogy az életével játszik, a hisztérikus veszteseket pedig megragadják az öltönyös, napszemüveges tagok és kíméletlenül elvonszolják egy sötét szobába…

Akagit csodáltuk, Kaijival együttérzünk. Jóval könnyebb azonosulni egy lúzerrel, aki nem hogy nem született zseni, de a reakciói is sokkal emberibbek és kiszámíthatóbbak, mint Akagié, aki csak nagyon ritkán engedett némi betekintést az érzelmi szférájába. Ő a veszélyt és a halált kereste, Kaiji kétségbeesetten próbál életben maradni; épp az a fajta fickó, akit Akagi mélyen megvetett. Vagy mégsem? Kaiji nem komplett idióta: leleményes és gyorsan tanul a hibáiból, alkalmazkodik és használja az eszét; megszenved a sikerért, ami esetében sokkal nagyobb örömöt és meglepetést vált ki a nézőből, mint a garantált nyertes Akagi esetében.
Mielőtt valaki félreértene: most nem Akagit szapulom, ő továbbra is az Alfa és az Omega és öröm volt nézni, ahogy a semmiből érkező, félelmet nem ismerő srác szétalázza pöffeszkedő ellenfeleit az isteni (vagy inkább ördögi) adottságnak tűnő tehetségével és a csúcsra tör. Őt azonban nem kényszerítette semmi, hogy ezt az utat válassza és tudatosan tette kockára az életét minden egyes játszma során. Kaiji története teljesen más szemszögből közelíti meg ugyanazt a témát és éppen az Akagi-féle “aki mer az nyer” taktikára próbál rácáfolni. Hogy sikerül-e, az majd a későbbiekben derül ki. Remélem, szerencsétlen “ultimate survivor” Kaiji életben marad és kezébe veszi a jövőbeli sorsának eldöntését…