22
okt
07

Mononoke

undefined

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 2005-ben egy Ayakashi – Samurai Horror Tales című 11 részes, három egymástól független, a japán hagyományokból táplálkozó történetet elmesélő sorozat. Utolsó története egy titokzatos gyógyszerészről szólt, aki minden előzetes figyelmeztetés nélkül bukkant fel egy esküvő előkészületeinek kellős közepén, a frigy azonban a mennyasszony sajnálatos halála miatt elmaradt. A gyilkosság hátterében egy macskadémon állt, melyet mindenféle misztikus módszerek bevetésével és a család tagjainak kifaggatásával végül ez az „egyszerű gyógyszerész” (ahogy ő bemutatja magát) győzött le.
A tarka kimonót és csicsás kardot viselő, nem egészen evilági külsejű, szűkszavú és lágy hangú, roppant jóképű gyógyszerész volt talán a legerősebb karakter az egész sorozatban, a rajongók pedig érthetően többet akartak, így idén nyáron megszülethetett a Mononoke.

Aki szerette a Mushishi-s Ginko magányos kalandját, mely során furcsábbnál furcsább természetfölötti rejtélyeket oldott meg és igyekezett segíteni az attól szenvedő alanyon, az szeretni fogja a névtelen hegyes fülű gyógyszerész kolléga feudális Japánban történő ténykedését is, ő azonban nem Mushikat hatástalanít, hanem Ayakashikra, és még inkább Mononokékra szakosodott (leegyszerűsítve mindkettő szellem vagy démon, a lényegi különbség annyi, hogy a Mononoke rendszerint rosszindulatú). Öt egymástól független, 2-3 epizód hosszú történet végére tesz pontot, az ügy pedig nem mindig végződik olyan rózsásan, ahogy arra számítanánk.
1. Egy várandós fiatal nő története, aki csupán gyermeke életét akarja megóvni, de üldözője elől menekülve rossz fogadóba tér be… Szerencséjére a vendégek között van a pár perccel előtte érkező gyógyszerész is.
2. Kis csapat utazik egy kereskedő hajójának fedélzetén, egyikük különösen sötét titokkal a szívében. Útjuk során eltévednek és egy tengeri démonnal kerülnek szembe, ami kíméletlenül előrángatja mindegyikük legnagyobb félelmét.
3. Egy szerencsétlen sorsú, férje brutális meggyilkolása miatt börtönbe vetett asszonnyal hozza össze a véletlen (?) gyógyszerészünket. Vajon tényleg egyszerűen eszét vesztette a nő, vagy valami más is áll a háttérben?
4. Négy teljesen eltérő beállítottságú férfi méri össze a tudását illatok terén egy hófödte dojo fedele alatt, a tét ugyanis a Fue-no-Kouji iskola örökösének a keze. A negyedik versenyző helyett a gyógyszerész fut be, aki szintén versenybe száll a hölgy kezéért. A versengést váratlan vérfürdő szakítja meg, majd sorra derülnek ki a disznóságok…
5. Meglepően modern környezetben, az első metró felavatásakor, magán a szerelvényen játszódik a sorozatot záró történet, mely egy túl merész fiatal újságírónő tragédiáját mondja el. Külön csemege a gyógyszerész korábbi karrierét is figyelemmel követők számára, hogy az ellenfél ismét egy macskadémon (Bakeneko) lesz, a dolgok állása azonban a korábbinál is nyakatekertebb.

Gyilkosságok, tiltott szerelmek, családi tragédiák, versengés… A Mononoke számára az emberi gyarlóság, legfőképpen a harag és a gyűlölet nagyszerű táptalajt biztosít, rendszerint ezen okok egyike húzódik meg a felbukkanása mögött. Az ember esendő, így démonok mindig voltak és mindig is lesznek, éppen ezért szükség van valakire, aki karddal a kezében várja őket és száműzi őket a mi világunkból. A démonok nem születnek, ők valami szörnyű Igazság és Megbánás útján öltenek Formát, gyógyszerészünknek pedig éppen ezt a három dolgot kell kiderítenie ahhoz, hogy kivonhassa hüvelyéből démonűző kardját és gondoskodjon a nyomorult lélek végső nyugalmáról. Magáról a kardot forgató férfiről meglehetősen keveset tudunk meg, többnyire csak kétértelmű utalások szintjén találgathatunk. Külseje, nagy tudása és módszerei arra engednek következtetni, hogy Ginkohoz hasonlóan alighanem több köze van a démonokhoz, mint egy átlag halandónak, talán félig-meddig maga is az.

A zene gyönyörű és változatos, kár is hibát keresni benne. A vizuális befogadást megnehezítheti a szokatlan, japán fametszeteket idéző, szimbólumokat előszeretettel használó és szemcsés, szépiás textúrázással dolgozó látvány, ami helyenként kísérteties hasonlóságot mutat a Gankutsuou megoldásaival (az opening videó az egyik legjobb példa erre, illetve a gyógyszerész és a Gróf külsejének hasonlóságai). Akit ez és a gondolkodást igénylő történetek békés tempóban való csordogálása nem riaszt el, mindenképpen szánjon időt erre a szokatlan, minden téren kiemelkedő és rettentő élvezetes alkotásra.
Ha szerencsénk van, talán viszontlátjuk még a gyógyszerészt.

Advertisements

5 Responses to “Mononoke”


  1. 1 luggeriano
    október 22, 2007 - 6:44 du.

    Nájsz poszt siklara-sempai! Én is nagyon élveztem a sorozatot. A seiyuu isteni, nagyon fülbemászó bishi a hangja. Érdekes, én előbb láttam ezt mint az Ayakashit. szóval azt ezen keresztül tudtam meg h. a Mononoke lényegében egy spin-off of Ayakashi :-)))))
    A textúrázásról rögtön a Monte Cristo ugrott be, élveztem. Tetszettek a szoaktlan vágások, szögek és ábrázolásmódok ebben a sorozatban….és érdekes volt a Kusuri-san meg a többi szereplő kiálló fogas szája olyan weirdo XDDD Feudális japán téma telitalálat, a zenék nagyon hangulatosak.

  2. 2 siklara
    október 22, 2007 - 7:27 du.

    Thx! : ) (ezt küldtem be az AA-ra ismertetőnek is, mert lusta voltam 2x leírni a véleményemet XD)
    Igazából majdnem mindegy, hogy ezt, vagy az Ayakashit láttad előbb, a Mononoke magában is megállja a helyét.
    A “gyógytünde” sokszor kéjes hangja, ahogy lassan formálja és elnyújtja a szavakat, szinte simogatja az ember fülét : p Vicces belegondolni, hogy a Bleach-es Kira Izuru hangja ugyanez a fickó, azt a karaktert meg ki nem állhatom. A vámpír fogsor meg csak még inkább hasonlatossá tette az egészet a Gankutsuou-hoz, ám van egy nagy különbség is a két anime között: ebben az animében a gyógyszerészt kivéve majdnem mindenki irgalmatlanul ronda XD

  3. 3 luggeriano
    október 22, 2007 - 9:52 du.

    Ja, elég érdekesek a közemberek itt…ennyi bibircsókos, pállottnégerszájú japót még nem láttam egy animében se XDDDDDD

  4. 4 szingalunga
    október 23, 2007 - 10:56 du.

    Még csak az első sztorit nyomtam le, de a rövid összefoglalók alapján érdekesnek tűnik a többi is, csak lassú az a hülye torrent. Egyébként az extrém látványvilág tényleg nehezíti kicsit a megértést (legalábbis a magamfajat noobét). Erre akkor döbbentem rá, amikor egyszeri megtekintés után lájtos délutáni animeként nézettem meg a családdal (“horror, de nincs benne semmi csúnya!” felkiáltás kíséretében), és csak erre a második nézésre esett le, milyen borzalmas a fogadós történet…csak reménykedni tudok, hogy a többiek áldásos tudatlanságban maradtak. 🙂

    OFF/ A Gankutsuout meg nagy késéssel tegnap fejeztem be, és eléggé odavágott, még most is a hatása alatt vagyok. Bár az érdekes, hogy az utolsó részekig számomra teljesen érdektelen Franzot annyit sirattam, hogy szegény Grófra már nem is maradt könnyem…bah, dramaturgia. 😛

  5. 5 siklara
    október 24, 2007 - 7:23 du.

    Hát bizony itt is elég borzalmas és naturális a történetek java, ha jobban belegondol az ember, de a legelvadultabb talán az utolsó, ahol az egyik jelenetben a kissrác kikaparja a saját szemét, meg az újságírónő visszaemlékezései is borzasztóan nyomasztóak…

    Grat a Gankutsuou befejezéséhez! 😀 Franz nekem is tök semleges volt, de a tálalásnak hála szintén megsirattam, a Gróf azonban jóval több könnyet kapott a legvégén, meg néha közben is :p
    (egyébként is, gondolj bele a helyzetembe, Nakata Jouji NEM SZÓLAL MEG TÖBBET az animében XD)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: