27
jan
13

The Book of Unwritten Tales: The Critter Chronicles

null
A 2011-es év végi hajrá egyik legkellemesebb meglepetése volt a német KING Art Games indie csapat humoros point and click kalandjátéka, a The Book of Unwritten Tales, amelynek végre a hasonlóan idétlen előzménye is megérkezett.
A bájos fantasy paródia nem csak egy üde színfolt volt a téli palettán, de a kalandjátékosoknak is úgy kellett már, mint éhezőnek a falat kenyér, ezért a gyenge hírverés ellenére vitték, mint a cukrot. A fejlesztőgárda a sikeren felbuzdulva és sokunk könyörgésének engedve ígéretet tett a Die Vieh Chroniken alcímű előzmény angol nyelvű nemzetközi verziójának elkészítésére is. A TBoUT-hoz lazán kapcsolódó The Critter Chroniclest tavaly csakugyan meghozta a Mikulás, de olyan csendben, hogy még a rajongók többsége sem vette észre, nem hogy mások. A figyelemfelkeltés alig titkolt szándékával született tesztből kiderül, jól jártunk-e azzal, hogy az ütődött ember-szőrmók páros saját játékot kapott.
null
A Critter Chronicles elmeséli, hogyan találkozott a The Book of Unwritten Talesben megismert négyesfogat két legnépszerűbb tagja, a bicskanyitogató stílusú kalandor, Nataniel Bonnet, és a szőrös rózsaszín izé, akit az egyszerűség kedvéért csak Critternek hívnak. A helyszín ezúttal a fagyos Northlands, ahol pingvineken, jetin, és egy fanatikus állatvédőn kívül egy critter kolónia is él. Az ork bérgyilkosnő Ma’zaaz elől menekülő Nate viharos érkezése egy csapásra véget vet a havas vidék végtelen csendjének és nyugalmának. A peches fickót a helyi tudathasadásos jeti üstjéből a Critter szökteti meg, akitől megtudja, hogy a technikailag meglepően fejlett rózsaszín szőrmókok sem elhúzódó téli vakáción vannak. Egy másik bolygóról érkeztek, ám űrhajójuk egy létfontosságú alkatrészét ellopta Munkus, a gonosz varázsló, ezért nem tudnak hazatérni. Nate a critterektől remél segítséget üldözőjével szemben, a critterek meg tőle Munkussal szemben, mi pedig már sejtjük, hogy ez nem csak egy világot megmentő epikus kaland, de egy csodálatos barátság kezdete is.
null
A Critter Chronicles ugyanúgy a hagyományos point and click kalandjátékok táborát erősíti, mint a TBoUT, vagyis alapvetően beszélgetni kell, valamint tárgyakat gyűjteni, kombinálni, és megfelelő helyen használni. Ez egyszerűen hangzik, de sajnos a Critter Chronicles örökölte a logikátlan fejtörőket, és hiába illeszkedik némelyik egész jól az amúgy is teljesen komolytalan történetbe, elég idegesítő úgy elakadni, hogy rávezetés híján az ember ész nélkül próbálgatja a nála lévő tárgyakat. A játék során hol Natet, hol Crittert irányítjuk, nem ritkán pedig mindkettejüket egyszerre. Ilyenkor szabadon váltogathatunk közöttük, és a tárgyakat is ide-oda adogathatják egymásnak, mivel sok kacatot csak egyikük tud a továbbjutás érdekében valami marhaságra használni. A két jómadár tehát egymásra van utalva és kénytelen együttműködni, ami általában nagyon szórakoztató, a teljesen kikövetkeztethetetlen feladványoknál viszont plusz bonyolító tényező. Párszor Nate is panaszkodik a fejtörők értelmetlenségére, amiből arra lehet következtetni, hogy egy részük egész egyszerűen viccnek szánt szivatás, de ettől még ugyanolyan idegesítőek.
null
A legkínosabb baki a negyedik fejezetben van, ahol három ferde fémbizgentyűt kell számos próbatétel leküzdése árán megszerezni egy olyan ajtó kinyitásához, amit némi szerencsével ki lehet nyitni bármiféle tárgy használata nélkül is, amitől az egész gyűjtögetősdi értelmét veszti.
Elakadás esetén működnek a régi módszerek: ha a tárgyakkal semmire nem megyünk, lehet, hogy csak át kell sétálnunk egy másik képernyőre megnézni egy scriptelt eseményt, vagy valamelyik szereplőnél vált elérhetővé új párbeszédopció. Természetesen vannak jól felépített feladatok is szép számmal, a kattintgatást pedig olykor ötletes minijátékok szakítják meg. Az is jópofa apróság, hogy a tárgymenüben turkálva hőseink nem csak elmondják – Critter értelmezhetetlen halandzsanyelven –, mi micsoda és mire való, hanem esetenként nekiállnak bohóckodni is vele. Egyes tárgyakat tudnak egymáson, vagy más karaktereken használni, ami rendszerint valami oltári szivatást eredményez, de Nate egyszer egy cuki critter bébit is “kölcsönvesz”, akit később Critter is felhasznál egy igen szorult helyzet megoldásához.
null
A Critter Chronicles a TBoUT-hoz hasonlóan öt fejezetből áll, ám jóval rövidebb annál, és elakadásokkal együtt sem hosszabb tíz óránál. A rövidség nem feltétlenül hátrány, hiszen így végig vicces, változatos, és nincsenek üresjáratok. A befejezés ezúttal is kicsit összecsapott lett, de kellően bárgyú és aranyos módon zárja le a nagy kalandot, és közel sem annyira szétesős, mint a folytatás záró képsorai. A történet végére nagyon nehezünkre esik majd elbúcsúzni Nate és Critter párosától, hiszen most, hogy mindkettejüket jobban megismerhetjük, még szerethetőbbé válnak. A bunkó, önző, gyáva és nárcisztikus Nate hála az égnek mit sem változott, ám többízben bizonyítja, hogy nem az a gerinctelen csirkefogó, akinek mutatja magát, számára sem ismeretlen érzés a lelkiismeretfurdalás, és nincs szíve új barátait cserbenhagyni. Az ezúttal hősszerelmes Critter továbbra is halandzsanyelven óbégat, sokat hadonászik, esetlenül mozog, és bár nem kerül akkora erőfeszítésébe egy-egy önzetlen tett, mint Natenek, ő is megéri a pénzét. A játék érdekessége, hogy fajtájának ő az egyetlen tagja, aki a „hellooo”-n kívül egyetlen angol szót sem ejt ki a száján, a többiek ugyanis megtanulták a helyi nyelvet.
null
Közel sem tökéletes, mégsem lehet sokáig haragudni a Critter Chroniclesre, mert annyiszor nevettet meg és olyan töményen dől belőle a szellemes hülyeség, hogy egy idő után nehéz kedvenc poént kiemelni. A szereplőgárda az őrültek széles skáláját vonultatja fel, de a viccek jelentős részét most is a más játékokra, filmekre, és a fantasy környezetből kilógó, való életre tett utalások adják. A legnyilvánvalóbb Star Wars, Harry Potter, Portal, vagy The Day of the Tentacle áthallásokon túl vannak kevésbé egyértelmű poénok, amik sokszor nagyobbat ütnek, de nem biztos, hogy mindenkinek leesnek. Erre jó példa a habzó szájú állatvédő sztereotípiáját végletekig karikírozó Petra karaktere, akinek egy internetes mémre ismerhetünk rá a “Vödröt minden rozmárnak!” követelésében. A zseniálisan pihent párbeszédek és szóviccek angolra fordítása kiválóan sikerült, a szinkron pedig példaértékű. Aki a játék deluxe kiadását választja, az ajándék soundtrack és „így készült” videó mellett arról is megnézhet egy kisfilmet, ahogy a ríviai Geralt hangjaként ismertebb Doug Cockle és a többi szinkronszínész teljes átéléssel mondja a magáét. A grafika épp olyan színes és vidám, mint a TBoUT-ban, és több a játék motorjával készült átvezető, amelyeknél szembetűnik a karakteranimációk javulása.
null
Szigorú értelemben vett kalandjátékként nem mindig hozza az elvárható szintet, vicces kalandjátékként viszont abszolút kiemelkedő. A gyengébben sikerült fejtörők okozta frusztrációt humorral kompenzálja, és minden perce a mögötte álló készítőcsapat lelkesedéséről árulkodik, ami talán a legrokonszenvesebb közös vonása a 90-es évek klasszikusaival. A műfaj szerelmeseinek kihagyhatatlan, de bárki másnak is jó szívvel ajánlható a folytatással együtt.

Reklámok

1 Response to “The Book of Unwritten Tales: The Critter Chronicles”



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: