02
jan
13

I’m on (bon)fire baby!

null
Leon S. Kennedy a Resident Evil 6 csúfos bukása után végső elkeseredettségében maga is zombinak állt, élőhalott létére számtalanszor meghalt, ám végül öngyulladással győzött, és a haja még mindig tart! Kicsit közérthetőbben: végigvittem a Dark Soulst.
Ez volt az első befejezett végigjátszásom, de aligha az utolsó, mert aki egyszer rákap az ízére…

Magáról a játékról csak vázlatosan a véleményem:

PRO:
– a történet megértéséért meg kell dolgozni, de a titokzatossága és a szabadon interpretálhatósága csak érdekfeszítőbbé teszi
– Lordran földje gyönyörű és változatos, tele titkokkal, amit felfedezni és bejárni már önmagában hatalmas élmény
– a pályadesignerek mellett a szörnyek kitalálói is nagyon kitettek magukért, mert a várható ellenfelek mellett számos nagyon egyedi külsejű randaságokba fogunk futni
– nagyon beteg, illetve tragikus sorsú NPC-k, akik némelyike a kevés beszéd ellenére is a szívünkhöz fog nőni
– nem rág a szádba semmit, de ha figyelsz, mindig kapsz segítséget
– a kitartást és a koncentrációt MINDIG siker koronázza
– bár elsőre elképesztő szivatásnak tűnik, részben épp a bonfire/feltámadó ellenfelek/elbukható lelkek és a humanity-alapú rendszere miatt abbahagyhatatlan
– ha rászánod az időt és kitanulod, rájössz, hogy közel sem olyan nehéz, mint amilyennek beállítják
– nagyon jó learning curve (hogy a frászba lehet ezt normálisan mondani magyarul?)
– élvezetes harc, a különböző fegyvertípusokhoz különböző mozgási animációk járnak
– rengeteg felszedhető fegyver, páncél és egyéb tárgy nagyon jól kidolgozott fejlesztési rendszerrel
– jól kiegyensúlyozott, egytől egyig használható karakterosztályok
– teljes szabadság a karakterfejlesztésben; ha úgy tartja kedved, a harcosodat simán átképezheted mágussá
– változatos játékmenet: egyes szituációk sokszor egész más stratégiát követelnek meg karakterosztálytól függetlenül
– ötletes multiplayer ügyesen beleintegrálva az egyjátékos játékba
– a sokféle végigjátszási lehetőség és a multiplayer révén közel végtelen szavatosság (egy végigjátszás alatt úgysem találsz meg mindent)
– bármennyit tápolsz, végig tartogat kihívást
– a szándékos fapadosságával a 2000 körüli játékokra emlékeztet
– naggyon heavy metal intro
– ugyan ritkán hallani zenét, de ha felcsendül, akkor elsőosztályú

KONTRA:
– Games for Windows Live
– rettenetes portolás, csak javító modokkal élvezhető
– a rongybaba effekt sírvaröhögős
– néha idegesítő láthatatlan falakba ütköző nyilak
– kissé elavult grafika (bár ez gusztus dolga, nekem így is nagyon tetszett)

Magányos, melankólikus hangulatú, szinte szavak nélkül mesélő dark fantasy fantasztikusan felépített világgal.

9/10

Karakter: Leon (de most komolyan, ezzel a hajjal ki bírja megállni?), hunter
Idő: 77 óra, 11 perc 28 másodperc
Szint: 112

null

Sok kísérletezés után nekem az alábbi cumók váltak be leginkább:
Fegyver 1: Uchigatana +15
Fegyver 2: Composite bow +15 (szükség esetén Hawk ringgel megtámogatva)
Futottak még: Quelaag’s Furysword +5, Pyromancy Flame +14 (nem sokat használtam, MÉG)
Tökfödő: – (néha a fejembe csaptam a Royal Helmet)
Páncél: Elite Kinght Armor +10
Kesztyű: Wanderer Manchette +10
Gatya: Elite Knight Leggings +10
Pajzs: Eagle Shield +15
Kedvenc gyűrűk: Havel Ring (később lecseréltem a Ring of Favor and Protectionra), Covetous Gold Serpent Ring

Ami nem jött össze: egyetlen invasiont sem sikerült túlélnem, de mentségemre szóljon, hogy nem sokszor támadtak be, és a ritka alkalmakkor is mindig valami vadállat volt.
Hopp, egyet mégis túléltem, de az nem számít, mert szerencsétlen csávó akkor akart leverni, amikor megidéztem Beatricet a lepke ellen… Bad end was bad for him.

Tippek a hunter (vagy a thief) karakterhez:
– kicsit lassan érő típus, de a kemény munka idővel nagyon megtérül
– ne csüggedj, ha úgy érzed, mindenki erősebb nálad, eljön még a te időd
– szégyen a futás, de hasznos
– használd az íjat! (a composite bow a leggyorsabb és nagyon erős, még ha nem is lehet vele olyan messzire lőni, mint a többivel)
– látogasd gyakran a kovácsot és ne csak nyílvásárlás céljából
– az egykezes hosszúkardok, szablyák és katanák neked lettek kitalálva! (tolvajjal a tőrök is, de az nem elég férfias, harr)
– magasabb szint és a Havel gyűrű előtt ne erőltess nehézpáncélt, az alap bőrruci kicsit feltápolva nagyon sokáig bőven jó
– használd ki a mozgékonyságodat és élj sűrűn a backstab lehetőségével
– váltogasd sűrűn a felszerelésedet az adott szituációnak megfelelően

Stílszerű lett volna ugyanezt az óévben, tegnapelőtt este kipostolni, de most őszintén, szerintetek a múltba révedés helyett nem fontosabb inkább sikerrel kezdeni 2013-at?
Sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánok Nektek is!

Bonfire ahead

Advertisements

0 Responses to “I’m on (bon)fire baby!”



  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: