19
nov
11

Darksiders (PC)

null
Az apokalipszis bosszúszomjas lovasaként zúzni Földön, mennyben és pokolban a világvége után? Nem is értem, mire vártam eddig! A Vigil Games tavalyi hack and slash játéka minden máshonnan “kölcsönvett” ötletével együtt és az apokalipszis-téma ellenére is egy roppant üde színfolt a műfajon belül, ráadásul van története és nem merül ki a folyamatos gyakásban.
Minden a világvégével kezdődött, Menny és Pokol seregeinek mindent eldöntő utolsó nagy harcára pedig hol máshol is kerülhetne sor, mint az összes fiktív természeti katasztrófa és világvége egyetlen lehetséges helyszínén, az Amerikai Egyesült Államok szívében. Az angyalok és démonok királysága az idők kezdete óta harcban állt egymással, míg a kettejük között közvetítő, egyensúlyra törekvő Felperzselt Tanács az Apokalipszis Négy Lovasának bevetésével rá nem kényszerített egy fegyverszünetről szóló megállapodást a két félre. A Tanács azt is előre látta, hogy a másik két királysághoz képest szánalmasan gyengének tűnő emberiség döntő szerepet fog játszani a világért folytatott végső harcban, ehhez azonban időre van (lett volna) szüksége.
Szerény személyünk, War, meteoritként becsapódva csöppen a már javában tomboló háború (haha) kellős közepébe, és mit ne mondjak, roppant szórakoztató az emberfeletti erők játszóterévé vált nagyváros utcáin hatalmas krátereket és lávafolyamokat kerülgetve, autókkal dobálózva beletanulni az irányításba. Útközben kedvünkre ritkíthatjuk mindhárom oldal sorait, bár a kétségbeesetten sikoltozó emberek nem sok vizet zavarnak, így egyből sejthető, hogy valami nem stimmel. Az angyali seregek hadvezérét, Abbadont War szeme láttára végzi ki egy hatalmas erejű démon, majd kis híján őt is a túlvilágra küldi. Warnak halál helyett a Tanács haragjával kell szembenéznie, de ez se sokkal jobb: mivel fivérei nélkül avatkozott bele a háborúba, teljes mértékben őt teszik felelőssé a végső harc idő előtti kitöréséért, és az ítélet természetesen halál. Szerencsére War bosszúszomja erősebb annál, semhogy ebbe beletörődjön, ezért kiharcolja magának az esélyt, hogy kézre keríthesse a felelőst, aki őt rosszkor megidézve bűnbakot csinált belőle. A Tanács beleegyezik, de szinte minden erejétől megfosztja (God of War 2, valaki..?) és egy Megfigyelőt varr a nyakába, aki egy egy főnökösködő seggfej, és bármikor megölheti, ha az eredeti küldetésétől megpróbálna eltérni.

null
Vulgrimnak mindig van hozzánk néhány kedves szava.

Eközben a Földön eltelt egy évszázad, az emberiség kihalt és csak zombihordák formájában képviselteti magát, mindent elözönlöttek a pokol teremtményei, az angyalok maradéka pedig Uriel vezetése alatt tartja a frontot. War szempontjából igazából tökmindegy, ki hogy áll, rá úgyis mindenki vadászik. Első szövetségesünk ebben a cudar világban Vulgrim, a behízelgő modorú démon kereskedő lesz, akitől nem csak tárgyakat, fegyvereket, új kombókat, illetve varázslatokat vehetünk, hanem idővel nála teleportálhatunk a méretes térkép különböző pontjaira. A csöppet leamortizálódott Föld minden szakadtságával együtt is döbbenetesen jól néz ki: az emberi civilizáció romjain baktatva félig összedőlt épületek, autóroncsok, leszakadt hidak, végtelenül mély szakadékok, betonból kinőtt éles sziklák és megperzselődött holttestek mellett vezet utunk. Járhatjuk az utcákat, az egykori metróalagutakat és csatornákat, a temetőt, és akkor a dungeonokról még nem is beszéltem. A Darksiders le sem tagadhatná, hogy – többek között – egy Legend of Zelda klón: szívecskék helyett életszilánkokat gyűjtünk, a dungeonokban pedig szörnyirtás közben kincsesládákat kutathatunk, amelyek fellelésében ugyanúgy segítségünkre lesz a térkép és az iránytű. LoZ játékokhoz hasonlóan a Darksidersben is találunk praktikus kütyüket, amik segedelmével korábban megközelíthetetlen helyeket érhetünk el és amik használatát mind a fejtörők (!!), mind a bossfightok megkövetelik.

null
Ilyen idilli tisztáson lakik Ulthane, kinek karjánál csak a skót akcentusa erősebb.

Ezek a kütyük egytől egyig nagyon ismerősek lesznek, csak Link bumerángját War esetében crossbladesnek fogják hívni, a grappling hookot pedig Abyssal Chainnek, mert hogy nézne már ki, ha egy hatalmas kardot és több tonnás páncélt viselő lovas kötélen lengedezne és bumeránggal dobálózna. Hogy megemlítsünk még néhány ihletet adó címet, War idővel visszaszerzi elvesztett képességeit és használhatja a DMC-kből Devil triggerként ismert “pár másodpercre bazi sebezhetetlen démonná változok és mindenkit szétszaggatok” aduászt, később lesz pisztolya is, a széttépett démonokból elillanó élet pedig különböző színű lelkek formájában kerül hozzá, amik nagyjából ugyanarra jók, mint a DMC-k orbjai vagy a God of War-os színes izék. War a Soul Reaver Razieljéhez hasonlóan rendelkezik egy pár kifilézett szárnnyal, ami rövid siklórepülésére tökéletesen alkalmas, és varázslatokat is durrogtathat, amelyek ugyanúgy fejleszthetők, mint a fegyverek és a kombók, de némelyik már első szinten is nagyon brutális. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy War alapvetően lóra termett, így a történet egy pontján derék parázsló patájú paripánkat, a koromfekete Romlást is visszakapjuk, hogy lenyomhassunk egy Shadow of the Colossusból átemelt, de annál is élvezetesebb bossfightot egy dűnés homokféreg ellen. Ruin egyébként olyan szempontból is jobb Agrónál vagy Eponánál, hogy bármikor megidézhető, így nem kell amiatt aggódnunk, hogy elcsavarog. Amikor már végképp azt hittem, hogy elfogytak a más játékokból összelopható és a Darksiders világába bepasszírozható király dolgok, War szerzett egy olyan portal gunt, amivel lehet portálon keresztül portált lőni!

null
Akar még valaki harcolni? Nem? Jó.

Ha a Vigil Gamesnél az ultimate videójáték létrehozása volt a cél, akkor baromi közel jártak hozzá. Igaz, hogy felsoroltam fél tucat címet, ahonnan a játékmenet legjobb húzásait vették, de ha már lopsz, lopj jó helyről, és sose gondoltam, hogy két olyan különböző játék, mint a Devil May Cry és bármelyik 3D-s Legend of Zelda, ilyen élvezetes kombinációt alkothat. A Darksiders zsenialitása abban rejlik, hogy minden téren kiemelkedő, és a számos ügyes nyúlás ellenére van egy nagyon erős lábakon álló sajátos jellege is, ami miatt sosem éreztem unalmasnak, épp ellenkezőleg, képtelen voltam abbahagyni, amíg a játék utolsó harmadában nagyon beinduló történet végére nem értem. Az addikcióhoz és a kb. 20 órás játékidőhöz rendesen hozzáteszik a magukét a titkos helyekről összegyűjtögethető csetreszek is, amik közül az Abyssal Armor messze a leghasznosabb, igaz, a viselése majdnem felér egy God Mode-dal. Ha már God Mode, a Darksiders egyetlen hibája, hogy a legnehezebb fokozatot kivéve túl könnyű, és hogy hazánkban nem adták ki a PC verziót, ezért Angliából kellett megrendelnem.

null
Plöccs! A kivégzőmozdulatok egyszerűen megunhatatlanok…

Zárásként illene szólnom arról a bizonyos sajátos jellegről, ami a máshonnan kölcsönzött elemek alatt megbújik, és ami a Darksiders valódi báját adja. Talán a legfontosabb a vizuális tálalás: a gyönyörű és meglepően élénk színeket használó grafika a világ és a szereplők képregényszerű, nagyon karakteres dizájnjával nyűgözött le igazán. A dungeonok mindegyikét imádtam, akad közöttük gótikus katedrális, víz alá került vasúti pályaudvar, pókfészekké vált kórház, és néhány egészen váratlan nem evilági helyszín is, a szereplők pedig egytől egyig nagyon dühösek és aránytalanul tagbaszakadtak. Azon nem lepődtem meg, hogy a démonok rondák és dörgő hangúak, de a súlyos páncélt hordó, óriáskardok mellett plazmafegyvereket is használó, szárnyas robotokra emlékeztető angyaloktól dobtam egy hátast, Abbadon meg különösen büntet a fél szeme helyén virító, arcába épített fémlappal. War az alapszerkójában legalább olyan keményen néz ki, mint a witcher Geralt a Kayran páncélban, brutalitása határtalan (az egyik főgonoszt agyonveri egy VASÚTI KOCSIVAL) és valahányszor szóra nyitotta a száját, a hideg futkosott a hátamon. A szövegek és a szinkronhangok a Legacy of Kain játékok minőségét hozzák, ezért valamennyi párbeszédet élvezettel hallgattam különös tekintettel a rusnya Samael dörgedelmeire, Azraelnek pedig azt is elnéztem, amikor már huszadjára szólított fel, hogy “REDIRECT THE BEAM”. A hol vészjósló, hol harsány szimfonikus zene szintén alaposan megdobja a játékot amúgy is átható epikus világvége hangulatot.

null
Ez az angol úr az utóbbi idők egyik legjobb easter eggje.

Tudjátok, mi a legjobb abban, ha egy fantasztikus játékban az apokalipszis egyik lovasát alakítod? Az, hogy van három bátyád, akik szerepelni fognak a folytatásokban. Az már fix, hogy Halál jövőre megmenti az emberiséget, és szintén nem kérdéses, hogy idővel követi őt Viszály és Pestis is. Míly nagyszerű kilátások!

Darksiders trailer

Reklámok

10 Responses to “Darksiders (PC)”


  1. november 19, 2011 - 8:01 du.

    Must have. Egyértelműen, már a lenyúlt elemek felsorolásával meggyőztél. 🙂

    • 2 siklara
      november 19, 2011 - 8:47 du.

      Igen, ez tényleg must have, pedig most vettem észre, hogy valahol God of War helyett véletlenül Gears of Wart írtam. 😀 Ha tényleg megér négy részt és a folytatások is hozni fogják az első szintjét, van egy új kedvenc sorozatom.

  2. november 20, 2011 - 3:13 du.

    Az baj, ha már egy szó után felismertem Keith Sarabajka hangját az intro-ban? Esküszöm az az ember mostanában minden játékban benne van valahogy…nem mintha ez baj lenne persze.

    Darksiders maga érdekesnek tűnik, lehet hogy kipróbálom, ha befejeztem a Skyrim-et… szal majd jövőre max XD

    • 4 siklara
      november 22, 2011 - 3:46 du.

      Dehogy baj, a pasas egy félisten miatta lett a kedvenc mellékszereplőm Azrael, és én is egyből felismertem a Skyrimban. 😀 A teljes Darksiders cast nagyon erős, Liam O’Brient pl. nem ismertem korábban, pedig rengeteget szinkronizált (csak nem olyasmikben, amikkel játszottam), és a hangja kifejezetten hasonlít Simon Templemanére, amivel el is érte, hogy azonnal a szívembe zárjam. 🙂

      • november 22, 2011 - 4:54 du.

        A szinkronhangok vicces dolgok, én múltkor rádöbbentem, hogy a főszereplő egyik potenciális hangja a Saints Row The Third-ben egyben a Fallout New Vegas női feszerplő hangja is, csak FNV-ben nem beszél, de mindkét játékban pont ugyanúgy nyög, ha rálőnek 😀

  3. november 21, 2011 - 8:23 du.

    Valahogy engem az ilyen játékok sose hoztak lázba, mindig is túl sutának tartottam ezt a hack ‘n’ slash darálást. inkább egy pörgős FPS, vagy egy hangulatos RPG. =)

    • 7 siklara
      november 22, 2011 - 3:47 du.

      Nekem nincs bajom a gyakósdival, én meg az FPS-eket nem szeretem igazán, de a Darksiders épp hogy nem a szokásos agyatlanság. Az RPG-kben kiegyezhetünk. : )

  4. 8 siklara
    november 24, 2011 - 11:57 de.

    Nyufi: nyögésről felismerni valakit, ez kemény! Bár emlékszem, nekem is feltűnt, hogy a Tenchu 3-ban ugrás közben pontosan ugyanúgy nyög Ayame, mint Lara a Tomb Raider 2-ben. 😀

  5. december 3, 2011 - 5:20 du.

    Ééééés…holnaptól én is ezt tolom, ha minden igaz! 🙂

  6. 10 siklara
    december 4, 2011 - 11:36 de.

    And guess what day it is today?

    Yep, it’s Darksiders day! 😀


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: