11
jún
11

DA:O kiegészítés: a díszes kompánia

null
A Bioware szerepjátékok egyik legfőbb vonzereje tagadhatatlanul a jópofa karakterekben rejlik, a DA Origins-es pajtik pedig vannak akkora egyéniségek, hogy mindenképpen írnom kellett róluk egy erősen szubjektív véleményt.

Dog
null
Ha ember harcost/kalandort indítunk, kapásból kutyatulajok vagyunk, egyébként Ostagarban szedhetjük össze a kedves mabarit, aki mindig oly’ vidám és pajkos, harcban pedig nagyon hatékonyan csapolja az ellen vérét. Kutyapáncél híján bemázolhatjuk, meg tüskés nyakörvet adhatunk rá, és ezt-azt le is pisiltethetünk vele, a megjelölt területeken ugyanis még brutálisabb.
Vauvau sokáig a csapatom egyik leghasznosabb tagja volt, Orzammarban azonban lecseréltem egy másik szőrös állatra, Oghrenre.

Alistair
null
Vicces és aranyszívű Grey Warden, akit Duncan közvetlenül a templarrá avatása előtt mentett meg a Chantry karmaiból. Ostagarnál valamennyi szerette odaveszett, ezért kell neki némi idő, amíg összeszedi magát, de utána a játék talán legszórakoztatóbb karaktere lesz. Ő a tökéletesített Carth Onasi kevesebb nyavajgással és jó humorérzékkel (egyébként ha valakinek nem tűnt volna fel: MINDEN Bioware játékban van legalább egy Carth Onasi). Őszintesége, kedves megnyilvánulásai miatt nem lehet nem szeretni, naiv természete pedig nagyszerű lehetőséget biztosít a szivatására. Vele a románc is szórakoztató, sokat vigyorogtam a szemérmes udvarlásán és a töketlenkedésén, de néha olyanokat mond, hogy el kell olvadni tőle. Elsőszámú husbando, best bro, és még a sajtot is imádja, csak a falnak ment haján kéne elgondolkodnia.
Ő a tank, ezért csapatom állandó tagja volt, akire az összes indokolatlanul nagy páncélt és pajzsot pakoltam, de mivel sanszosan a parti legerősebb tagja, mágnesként vonzza az ellenfeleket, és eleinte kicsit sűrűn patkol el, ha nem figyelünk rá.

Morrigan
null
A vadonban lakó legendás boszorka, Flemeth lánya ez az arrogáns varázslónő, akit anyja sóz a Grey Wardenek nyakába. Morrigan gonosz, kiállhatatlan, zárkózott, a céltalan erőszakon és a genyó döntéseken kívül nagyjából mindent helytelenít (Morrigan disapproves!), de a személyes küldetése végrehajtásával és a túléléssel kapcsolatos embergyűlölő nézetei osztásával a bizalmába lehet férkőzni. A férfi játékosok számára ő az egyik waifu opció, ajándékokkal és hízelgéssel még ő is betörhető, csak nyálaskodni nem szabad vele, mert a szerelem gondolatára heveny hányinger és hasmenés fogja el. A többiek nem rajonganak érte, ő sem kedvel senkit (Alistairt pedig egyenesen gyűlöli), és mivel a vadonban nőtt föl, nem is erőssége az udvarias társalgás. Lehet szeretni, lehet utálni, de az biztos, hogy van egy stílusa. Én eleinte nem igazán kedveltem, de azt meg kell hagyni, hogy baromi jól megírt karakter, és sok meglepetést tartogat.
Varázslónőből egy általában bőven elég, ezért a játékos úgyis vagy őt, vagy Wynnet viszi magával mindenhová. Morrigan nagyon jó támadó varázslatok terén, tud alakváltani, ha pedig megtanulja az arcane mage specializációt, még nehézpáncélt is pakolhatunk rá, ami elég kúl.

Leliana
null
Volt bárd és alkalmi orgyilkos Orlaisból bájos francia akcentussal, a történet idején azonban már a Chantry egyik világi nővére, ami annyit jelent, hogy a DA2 Sebastianjával ellentétben simán ágyba/sátorba vihető. Nem különösebben válogatós, meg biszex is, úgyhogy hősünk fajától és nemétől függetlenül föl lehet szedni. Egykori bárdként szívesen beszél el szép történeteket, mesélget korábbi életéről, vagy énekel nekünk, és csak rajtunk áll, hogy vallásos vagy vadóc irányba terelgetjük-e. Neki is helyén van a szíve, így ideális asszonypajtás a jófiú wardenek számára a gonosz boszi Morrigan helyett.
A játékban őt hanyagoltam leginkább, mert a tolvaj/bérkilla wardenem nem sok hasznát vette egy íjász bárdnak, az íjászat meg egyébként is kicsit kiegyensúlyazatlanul gyengus a DA:O-ban.

Sten
null
Nagy, erős, és barátságtalan. Stent Lotheringben nyílik lehetőségünk megmenteni a halálbüntetéstől arra hivatkozva, hogy egy ilyen szép nagyra nőtt qunari (ejtsd: kanári) harcos jól jöhet a darkspawn elleni személyes hadjáratunkhoz. Sten nem túl bőbeszédű, így sokáig csak annyit fogunk tudni róla, hogy lemészárolta az életét megmentő ember családot. Szerethetőségét tovább nehezíti, hogy eleinte alig lehet belőle kihúzni egy teljes mondatot, ha pedig mégis veszi a fáradságot, általában utólag azt kívánjuk, inkább ne is kérdeztük volna. Ha ő kezdeményezi a beszélgetést, az még rosszabb, mert ilyenkor elmondja, hogy egy nőnek a konyhában a helye, vagy megkérdezi, hogy a hozzánk hasonló szánalmasan gyenge és inkompetens kis görcs hogy lehet egyáltalán Grey Warden. Később persze kiderül Stenről, hogy belül csupa gyengédség és rószaszín vattacukor, szereti a cicákat és az édességnek sem tud ellenállni. Aww Sten, you big softie.
Mivel harcosnak már ott volt Alistair és Vauvau, később pedig Oghren is, Sten volt a kedvenc tábori beszélgetőpartnerem. Nagyszerű váltás Alistair barátságos csacsogása után odamenni hozzá és hagyni, hogy földbe döngölje az egómat úgy, hogy közben szakadjak a röhögéstől és még az agyára is menjek.

Wynne
null
Filigrán öreglány egyenesen a varázslók tornyából, aki állandóan a korát és az öregasszonyos panaszait emlegeti, de próbáljunk csak meg haszontalan vén banyaként kezelni és úgy helyretesz, hogy azt a saját öreganyánk is megirigyelhetné. Ő nem csak mindenki jóságos nagymamája, aki két healing spell castolása közben akár zoknit is stoppol, de igazi mentor karakter is, aki mindenkiért aggódik, beleüti az orrát a szerelmi ügyekbe, lelki segélyt ad a neki nyavajgó grey wardennek, Alistairt a fiaként szereti, és még a javíthatatlanul erkölcstelen Zevrant is folyamatosan próbálja megnevelni. Néha kicsit többet mond a kelleténél, amitől máris kevésbé tűnik ártalmatlan nagymaminak, ilyenkor ugyanis kapunk némi betekintést a varázsló-orgiákba, és abban sincs sok köszönet, ha a fiatalkori kicsapongásairól mesél. Szintén felettébb gyanússá teszi, hogy Oghren nagy örömére igazi italszakértő.
Gyógyítóként ugyanúgy nélkülözhetetlen tagja a csapatnak, mint Anders a DA2-ben, csak vele ellentétben Wynne az egyik legszerethetőbb karakter, akivel játékban eddig találkoztam.

Zevran
null
Egy hírhedt antivai bérgyilkos kamu spanyol akcentussal, akit Loghain bérel fel ellenünk. Miután elkentük a száját, az életéért cserébe felajánlja igen széleskörű szolgálatait: bérgyilkos, ágymelegítő, és mindenes csicska. Kicsit szadista, végtelenül perverz, egoista, gyermeteg, és néha túlságosan is őszinte. Ő a másik biszex karakter, ráadásul bőr fétise van, úgyhogy a gay elf klisét ki is pipálhatjuk. Kedvenc elfoglaltsága a flörtölés és a prűdebb csapattagok megbotránkoztatása, illetve a mindenkinél bepróbálkozás, szerencsétlen Wynne szexuális zaklatásában pedig különös örömét leli (ld. a gyermeteg és szadista részt). Hímringyó mintapéldány, de még neki is vannak érzelmei, és én nagyon csíptem a gúnyos humorát és a tettetett ártatlansággal előadott oltásait. Másodlagos husbando.
Miután rájöttem, hogy két bérgyilkos a momentum képességgel villámkaszabolva a legtáposabb ellenfelet is miszlikbe aprítja, elég gyakran hurcoltam magammal. Akit érdekel, honnan az akcentus és a bőrfétis, nézze meg ezt, és vihogjon napokig, ahogy én is tettem.

Oghren
null
Oghrent Orzammar legnagyobb kocsmájában fogjuk megtalálni (HOL MÁSHOL?). Ő mindaz, amit egy vérbeli törptől elvárnánk: szőrös, szakállas, büdös, bunkó, erős, szexuálisan túlfűtött, és persze alkoholista. Különös képessége, hogy folyamatosan részeg annak ellenére, hogy a csapatnál nincs is hozzá elég alkohol; a törpöt nem kell félteni, nagy szakértelemmel főz magának mindenféle (ki)ütős nedűt, amivel előszeretettel kínálgat másokat is. A többiekkel folytatott diskurálása több mint durva: az italokhoz értő Wynnet hol leitatni, hol lefektetni akarja, Alistairnek szexuális tanácsokat ad, Zevrannal pedig szivatják egymást (Gimli és Legolas óta tudjuk, hogy bár a tünde-törp ellentét kötelező, azért ők valójában nagyon jól kijönnek egymással). A táborban is folyamatosan részeg, de ettől élmény beszélgetni vele, már ha nem dől ki a mondat közepénél. Nála a legegyszerűbb kitalálni, milyen ajándékokkal okozhatunk neki örömet, úgyhogy a legnagyob lelki nyugalommal bízzuk rá az összes veszélyes nevű alkoholt, amit útközben találunk. A személyes küldetése arról szól, hogy segítenünk kell neki visszahódítani egy kocsmáros törpelányt, aki természetesen azért dobta ki, mert egy alkoholbűzös agresszív disznó. YOU GOTTA LOVE OGHREN.
Oghren volt az egyik kedvencem, ezért sajnáltam, hogy ő és Zervran utolsóként csatlakoztak a kis csapathoz, pedig igazán kegyetlen duót alkotnak. Oghrent valamivel többet vittem magammal, hisz ki ne venné hasznát egy baltalóbáló berserkernek?

(Elnézést, hogy Shale és a titkos társ ismertetése kimaradt, mivel DLC-k nélkül játszottam, a gólem nekem teljesen kimaradt, a másikat meg nem akartam bespoilerezni.)

Advertisements

24 Responses to “DA:O kiegészítés: a díszes kompánia”


  1. június 11, 2011 - 4:28 du.

    Jó kis ismertető lett, jó részével egyet is értek, nagyjából én is így játszottam. =) Alistair Carthnál 1 fokkal jobb, de a humora szvsz elég Attonos.

    Mivel Lothering után egyből megszoktam csinálni a Golemes missiönt, ezért nálam hamar lecserélődik Shale-re, kivétel ha a toronyban meg akarom menteni a mágusokat, mert akkor Morrigan helyett őt viszem. Shale is iszonyatos arc, kábé mint HK47 a Kotorban, és a legjobb, hogy immúnis a lerohanásra és a legtöbb knockdown támadásra is.

    Secret companion pedig a játék egyik legjobb ötlete, ha rossz vagyok, márpedig általában a trón jobban vonzz mint a sima hős titulus, akkor mindig ő váltja nálam Alistairt a végére. =)

    Az íjjászkodás pedig értelmetlenebb, haszontalanabb mint a Kotorban a lőfegyverek. Ez nem egy Oblivion vagy egy Enclave, ahol az ilyesmit ki lehet használni. Többek között ezért is nem indítottam sohase elf karakter.

    • 2 siklara
      június 12, 2011 - 2:06 de.

      Köszi! Az Attonos humor nem baj, szerettem Attont, még ha kicsit semmilyen is volt és mostanra jóformán nem is emlékszem rá. XD

      Azt mondod, Shale olyan durva, mint HK-47? MUST REPLAY.

      De gonosz vagy! De be kell vallanom, egyszer én is alakítottam úgy az eseményeket, hogy vele vonuljak a végső harcba, mert ki nem hagytam volna a világ minden kincséért se, hogy ne beszéljek lyukat épp annak a pasasnak a hasába, akinek Simon Templar adja a hangját. 😀

      Nekem mindig van elf karakterem (ez egy betegségem miatt van, majd írok róla), végülis nem kötelező íjászt csinálni belőlük. Az íjászatnak nem lett sok értelme a DA:O-ban, de persze a feel miatt lehet vele próbálkozni, ha valakinek ez fekszik leginkább. A Kotorban én mindig tartottam legalább egy lövöldözős karaktert a csapatban, de jah, egy idő után már nem sok vizet zavart.

      • június 12, 2011 - 8:04 de.

        Nem pont olyan, de nagyon hasonló, és ő is brutális szövegeket süt el, még a csapattársakkal is. Morrigan mellett a másik olyan karakter aki a rossz cselekedeteket preferálja. =) Egyszer pörgesd ki a játékot mindenképp úgy, hogy fenn van az összes fontosabb DLC, teljesen más élmény úgy tolni.

        Igen RPG-kben általában rossz vagyok, főleg a Bioware félékben, mert egyszerűen valahogy jobb annak lennem. Ha már oda a családom és a rangom, egy királynő keze és a trón jobb, mint a semmi, pláne ha még meg is szabadítom az országot egy gyenge királytól, aki egész úton 2 mondat után mindig Duncanezni kezdett. Duncan… hehe, erről mindig az a lúzer Deadeye Duncan jut eszembe a Tarisi kocsmából, akit az arénás küldetésben elsőként leverünk. XD

        Puny elfz… én inkább ork boyzz párti vagyok, kár hogy DA világában nincs, pedig jó lett volna.

        Rouge karakterért plusz pont, legjobb karakterosztály (főleg duplatőrrel), bár idővel a mágusok is hasonlósan brutálisak lesznek. Mindenki női karakterrel játszik amúgy? =D

  2. június 12, 2011 - 1:43 de.

    Miért van az, hogy mindenki mágus ruhát ad Leliana-ra? 😀

    “egyébként ha valakinek nem tűnt volna fel: MINDEN Bioware játékban van legalább egy Carth Onasi”
    A DA2-ben nincs 😛

    • 5 siklara
      június 12, 2011 - 1:59 de.

      Frászt nincs, ott Anders és Fenris közösen teszik ki a Carth személyiséget. Amúgy jó reggelt! 😀

      • június 12, 2011 - 11:06 de.

        Oh, ugyan már, a terrorista és a mágusgyűlölő együtt sem tesznek ki egy Carth-ot… igazából még Kaidan sem igazi Carth klón, mivel Carth sokkal érdekesebb volt… és volt szexi arcszőrzete 😀

  3. 7 siklara
    június 12, 2011 - 11:08 de.

    Péter (btw, mi ez az új név?): Oké, megfogadom a tanácsod és legközelebb úgy tolom végig, hogy telepumpálkom DLC-vel. : ) Azt nem ígérem, hogy gonosz leszek, általában hosszútávon képtelen vagyok rá. A Mass Effectnél viszont nagyon fontolgatom a renegade magatartást is, mert kár lenne lemaradni az egészen kegyetlen oltásokról, amiket Shepard a wardennel ellentétben hangosan ki is mond. 😀
    Az arénás küldetést sose tudtam befejezni, de Duncant én is mindig levertem. XD

    A rosszalkodást és az ork fiúkat is meghagyom neked, az én finom lelkemnek egyik se való. 😀 Csíptem volna én is, ha az ember-tünde-törp hármason kívül kicsit több elérhető fajból lehet válogatni, bár nagy valószínűséggel úgysem használnám ki, mert mindig ember vagy tünde (esetleg féltünde) karaktert indítok.
    Rogue karakter dupla tőrrel az abszolút kedvenc, DA2-t is azzal vittem végig először, és jah, úgy tűnik, a többség női karakterrel játszik. 🙂 Ezen is érdemes lenne egyszer elfilózni, hogy vajon miért. Volt egy korszakom, amikor mindenben nővel akartam lenni, mert TOMB RAIDERRR, aztán ezt követte a nőket megunó, mindenben pasassal akarok lenni korszakom. A Dating Ageben megint jobb nőcivel lenni, so I can haz Alistair and Fenris romance. >:3
    DA2-ban amúgy a mágus szvsz még erősebb, mint a rogue, DA:O-ban viszont még nem próbáltam.

    Nyufi: Kaidan borzasztóan unalmas, még a Carth hangja sem menti meg. Still, Ash got Virmire’d because her name suggests she should be the one to turn into ashes. 😀
    Carth nekem az egyik kedvenc bájóvér karakterem arcszőrzettel meg mindennel együtt, szerettem a hülye humorát és a gáz szövegeit, damn, még a nyavajgását is szívesen hallgattam. 😀 Ha a többiek már nem is hozzák 100%-ig a Carth-i szintet, azért mind az ő árnyékában születtek. XD

    • június 12, 2011 - 12:16 du.

      lol, poor Ash XD Én amikor először játszottam, mindenféle walkthrough és egyebek nélkül, legalább 10 percet filóztam, hogy kit mentsek meg, mivel Kaidan-nel próbált összejönni Shepard, viszont Ashley egy sokkal hasznosabb karakter volt a játék során… úgyhogy RIP Kaidan. Végül Shepard összejött Liara-val, ami igazából szerintem a legjobb választás, mert a Lair of the Shadow Broker DLC még mindig rohadt jó, ha ők együtt voltak…vagyis vannak…vagy valami, kicsit necces az a kapcsolat ME2 alatt 😀

      Carth ❤ A legszexibb hairless Wookie :3 Ráadásul annyira d'aaaaaaw pillanat volt, amikor Kotor 2-ben Telos-on mondja az Exile-nak, hogy csak annyit üzen Revan-nak, hogy vár rá. Kár, hogy esélyesen Revan és az Exile is meghal, miközben a Sith-tel csatáznak, és ráadásul még véglegesen le sem győzik őket 😦

      Erről jut eszembe, új SWTOR trailereket láttad? 😀

      • június 12, 2011 - 1:09 du.

        De ez is csak a LS befejezés esetén érvényes. =D A Star Forge túl értékes volt ahhoz, hogy elvesszen. =)

      • június 12, 2011 - 2:27 du.

        Sajnos LS befejezés canon. Meg amúgyis a filmekből tudjuk, hogy a Birodalom nyerésre áll, egészen addig, míg Luke fel nem tűnik, szóval a játékban ugyan eldöntheted melyik oldalt támogatod, de ez igazából semmit nem befolyásol.

        Őszintén kíváncsi vagyok, hogyan csinálnak ebből MMO-t.

      • június 12, 2011 - 2:48 du.

        Naná, mert protokoll szerint mindig a köztársaság maréknyi lázadóinak kell nyerni az elavult, kiselejtezett felszerelésükkel és gépeikkel, még az elit képzésben részesült tömeg gyártott rohamosztagosok a legfejlettebb technika birtokába is veszítenek. =(

      • június 12, 2011 - 3:35 du.

        Ez van, a 80-as években még ezek a dolgok nem voltak annyire klisék, mint most. Sőt, a Star Wars filmek egyenesen forradalmiak és fordulatosak voltak. Csak hát azóta sokat változott a világ, és már nem a hősiesség, a fekete-fehér látás mód a nyerő, hanem a szürke és a komplexitás. (Ennek ellenére rendszeresen újranézem a filmeket, mert az evokok cukik, Han Solo pedig rohadt sexi XD )

  4. június 12, 2011 - 1:05 du.

    Köcsög wordpress átkúrt, ez az új hozzászólás rendszer egy szar, valamiért ha beírom a mailcímem, abból legenerálja a nevet és gravatar profilomat automatán, én meg elfelejtettem átírni.

    Tombi csöcsi Lara sose volt a kedvencem, a 2-től fölfelé valahogy kimaradt az összes rész. Csajos játékokból utoljára a Blood Raynet pörgettem ki, kár hogy a 2 abból is egy szar, pláne PC-n.

    Dragon Age Originsben a mágus sokkal nehezebb mint a 2-ben, kezdetben nagyon le lesz maradva mert piszok gyenge, utána viszont nagyon durva lesz, csak közel ne érjen az ellen/el ne fogyjon a mana, mert akkor szopás van.

    BTW kilinkeltelek már. =)

    • 14 siklara
      június 13, 2011 - 7:53 du.

      Drága jó WP engem is megszivat néha, ezek az újítgatások nem mindig a javunkat szolgálják.

      Ugh, Bloodrayne, egyszer nekiültem, mert magazin mellé meglett mellékletként, de borzalmasan monotonnak éreztem, úgyhogy félbehagytam. A Tomb Raider sorozat elég hosszúra nyúlt ahhoz, hogy legyenek mélypontjai (pl. a Chronicles című 4 pályás izé, vagy az Angel of Darkness, ami az egyik legbugosabb játék, amivel valaha játszottam), de szerintem a TR 1-3 nagyon jó volt a Core Design időszakból, a Crystal Dinamics féle Anniversary és Legend pedig szintén borzasztó jól sikerültek, az Underworld már kevésbé.

      Szóval a DA mágus úgy működik, mint a Black Isle játékok mágusai, értem. 😀 Emlékszem, a BG2 végén nem akartam elhinni, micsoda vadállat lett a kezdetben vérgyenge és életképtelen Aerieből.

      Köszi, jó is, hogy szóltál, mert én is ki akarlak rakni ide jobbra már egy ideje, csak folyton elfelejtem upgradelni a linkeket. XD

      • június 15, 2011 - 3:37 du.

        Blood Rayne-el az volt a probléma, hogy még a játék első fele relatíve egyszerű volt, laza gyakás ahol az ellenségek képtelenek voltak velünk felvenni a versenyt (kivéve a rakétavetős egységek), addig a játék második felétől a démon nácik majd később a vérfarkasok olyan durván megnehezítették a játékot, hogy ha az ember nem figyelt, egyből bedarálták.

        DA mágus kezdetben piszok alacsony sebzést képes csak bevinni nagyon lassan, és amint sikerül unlockolni valami keményebb varázslatot (pl tűzlabda, fagyasztás) az meg elviszi több mint a fél manát, tehát kétszer bevetni már nem tudjuk potionözés nélkül. Aztán a specializációk közül is csak kettő jó igazán, a bűvharcos és a vérmágus, bár a vérmágus olyan szempontból veszélyes tud lenni, hogy mivel mágusként kevés HP-nk van csak, így ha nem vigyázunk úgy legyengíthetjük magunkat, hogy egy gyorsabb ellen egy ütésből meg tud ölni. A végére aztán az Inferno, Blizzard, Chain Lightning comboval egyszerre akár több tucat darkspawnt is elintézhetünk akár egyszerre is.

  5. 16 siklara
    június 15, 2011 - 4:28 du.

    Később még be is nehezedett? Na akkor pláne jó, hogy nem szivattam magam vele tovább, asszem én az első rakétavetős arcig jutottam. 😀

    Vérmágus (pláne a DA2 után) nem lennék, nekem kérem elveim vannak! A bűvmágus viszont a kedvenc specializációm volt, messze a leghasznosabb. Chain lightningot még nem próbáltam, az Infernót és a blizzardot viszont megtanítottam Morrigannek, elég jó mindkettő, akárcsak a crushing prison.

  6. június 15, 2011 - 6:21 du.

    Be bizony, de úgy rendesen. A rakétavetősök akkor voltak gázak ha túl közel voltak vagy sunyin oldalról, hátulról ajándékoztak telibe egy szeretetcsomaggal (legnehezebb szinten a rakéta direct hit = azonnali halál) viszont ha használtad az időlassítást lazán át tudtad ugrani/ki tudtad kerülni. Utána viszont a démon nácik úgy debütáltak, hogy bementél egy szűk szobába egy kapcsolóért, ahol 6-8 pokolfajzat akik olyan gyorsak mint te, egyszerre feléledtek és rád rontottak. 1-2vel még el lehetett bírni, pláne ha volt nálad egy shotgun és használtad az időlassítást, de 4-6 már húzósabb volt. Aztán a 3. fejezetben jöttek a vérfarkasok, akikből 1 darab lazán le tudott verni, ezek ellen az időlassítás már kötelező volt, és később ezek száma is szépen nőtt. Szűk folyosó, minden csöndes, 3 doboz látszólag eltorlaszol egy oldalsó folyosót, mire mellé érsz, hirtelen összetörnek és 6-8 bestia veti rád magát egyszerre. Na az úgy kellemes. =)

    Dragon Age-ben a vérmágiát inkább feloldani körülményesebb csak, a másik 3 könnyebb, bár az alakváltó csak kimaxolva ér valamiit. A villám mágiákat érdemes kitanulni, nagyon erősek. Crushing Prison és a Mind Blast kifejezetten hasznosak, csak van közöttük két képesség amire totál felesleges költeni.

    • 18 siklara
      június 16, 2011 - 9:00 de.

      Az időlassításra még emlékszem, az egy jó képesség volt, de egyébként elismerésem, hogy ilyen nehézségek mellett is befejezted a játékot, én általában otthagyom, ami frusztrálóan nehéz, ráadásul annyira nem is tetszik, márpedig Bloodraynet eléggé untam. Már az kiakasztott, hogy a pályatervezők enyhén szólva nem dolgozták halálra magukat (de érdekes módon ugyanez az Oninál sose zavart), pedig maga az alapötlet tetszett, hogy egy dögös vámpírmacával gyakjak le egy rakat turbónácit. 😀 Jobb is, hogy nem jutottam el a 6-8 pokolfajzatos részig, már nem lenne hajam…
      Ebből a műfajból nekem sokkal jobban bejött a Heavy Metal F.A.K.K. 2, aminek a trailerét máig nagyon szeretem a zenéje miatt. : )

      Baromi jó pályák, egy rakat fegyver és kombó… nagyon jó játék volt ez, Különösen bírtam azt a lehetőséget, hogy a kisebb szörnyikéket meg lehetett ragadni, majd egy laza mozdulattal odadobni a húsevő növénynek. HOW BADASS IS THAT.

      • június 16, 2011 - 1:00 du.

        Ismerem, még az eredeti rajzfilmet is láttam. =) Anno 2000 körül egy PC Guru-ban tesztelték, aztán hónapok után nagy nehezen sikerült megszereznem, sokáig elvoltam vele (valahol még meg is van).

        Blood Rayne annyira nem nehéz amúgy, kis gyakorlattal hamar rá lehet jönni a kiskapukra, cselekre. Ami már durva az mondjuk a Painkiller, Stalker, Necrovision… ezek a legnehezebb fokozaton büntetnek, de rendesen.

  7. 20 siklara
    június 16, 2011 - 6:33 du.

    Sejtettem, hogy neked nem tudok újat mondani. 😀

    Whoa, én nem vagyok hardcore gamer, úgyhogy a Thiefeken kívül nem nagyon szoktam semmit a legnehezebb fokozaton játszani, általában beérem a normál/közepes kihívással. : ) A Painkillernek már többször nekiálltam (és mint annyi más játékot, állandóan félbehagytam), az FPS-ek viszont tényleg nem nekem valók, a Half-Lifeot és pár érdekesebb címet kivéve általában kihagyom őket és megmaradok a TPS-eknél.

    • június 16, 2011 - 8:39 du.

      TPS-ekkel sokszor az a bajom, hogy az olyanokat kivéve mint a Mafia, Max Payne, meg még pár értelmes cím, általában elég gagyik tudnak lenni, elsősorban azok amik filmeket, animációs filmeket, vagy animéket dolgoznak fel. Főleg azokat unom meg hamar, amik a 3D-s GTA részekre hajaznak. Ha pedig még hack ‘n’ slash is a stuff, mondjuk mint a God of War, akkor még gyorsabban el szoktam veszíteni az érdeklődésem.

      • 22 siklara
        június 17, 2011 - 7:44 de.

        Sok a szemét és a közepes darab köztük, de ugyanez igaz az FPS-ekre is. Filmes és animés TPS-ekkel egyébként sose játszanék, egyszerűen ide sorolok minden külső nézetes jóságot, legyen szó Splinter Cellről, Silent Hillről, Tomb Raiderről, a Bioware RPG-iről, vagy akár a Devil May Cryról. A hack ‘n’ slash műfajhoz elég ambivalens módon viszonyulok, mert ezek leginkább konzolra jöttek és jönnek, én meg mégiscsak PC-n nevelkedtem, így baromi béna tudok lenni. A DMC 1, 3 és a God of War két része is megvan PS2-re, de még nem szántam el magam a lenyomásukra (jellemző módon a DMC3-at PC-n toltam elég sokat). A DMC 1 meg rohadt nehéz, de úgy érzem, egyre messzebb kanyarodunk a DA:O társak témától. XD

  8. június 16, 2011 - 7:38 du.

    Csak hogy ideírjak valami almost unrelated-et: végre elkezdtem én is játszani tegnap, egy ültő helyemben 5 órát, és lévén, hogy ma nem volt meló, megint ugyanennyit…durván addiktív a játék, bár a harcrendszert meg a fejlesztgetéseket Final Fantasyn szocializálódottként egyelőre nem látom át, és a tárggyűjtögetés is bosszant, mert nincs kedvem mindent elolvasni, hogy eldöntsem, mi a hasznos (úgyis elfelejtem), és az inventorym így állandóan full.
    Én egy Leliana-hajú Dailish rogue elf-csajjal nyomulok, elég bénán, tökre nem vágom, hogyan kellene fejleszteni, szerintem ez csak a tanulókör lesz. 🙂
    Amúgy ha a kutyás melléküldinél nem vittem oda a virágot a szegény dögnek a nagy harc előtt, hogy meggyógyítsák, akkor buktam az állattartást? Annyira belefeledkeztem a fő sztorivonulatba, hogy ez kimaradt. :/

    • 24 siklara
      június 16, 2011 - 8:17 du.

      Halihó! : )

      Csak hogy én is írjak valami unrelatedet: holnap vagy hétvégén (ha nem mész haza) csinálhatnánk valamit, mert miért ne. 😀 Ha meg nem megy, akkor jövő héten.
      A DA-ra én is ijesztően ráfüggtem, ha pedig legközelebb felétek járok, megnézem a konzol verziót, mert biztos állati jól mutat a nagytévén. Amúgy kinek mi a szokatlan, én az FF XII-t próbálgatva éreztem magam teljesen elveszettnek, de ettől függetlenül elsőre a DA-ban is csináltam kicsit selejtes karaktert. Ha még egyszer lesz lelkierőm végigvinni a közeljövőben, hogy lecsekkoljam a DLC-ket is, szintén dalish elf csajt akarok kreálni magamnak. 🙂
      Awww, ugyanezt a hibát elkövettem én is egyszer, a kutyus ilyenkor elpusztul. Harc előtt kell neki a virágot elvinni és akkor életben marad, aztán a játék egy kicsit későbbi pontján hozzád csapódik.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: