02
aug
10

Thief – Deadly Shadows

undefined
Mivel vizsgaidőszakban mindig olyasmiket csinálok, ami elveszi az időt a tanulástól, pár év után ismét végigvittem a Deadly Shadowst, hogy aztán jóval utána befejezzem róla ezt a fél kilóméter hosszú írásos véleményt, amit – nincsenek illúzióim – csak pár elvetemült lesz képes végigolvasni, de mentségemre szóljon, hogy a szövegtengerbe sok képet is vetettem.
Az előzményekből már tudjuk, hogy Garrett bármit csinál, állandóan szív, és bármennyit sunyul, képtelen szökni a végzete elől, ami az Őrzők próféciáiban meg vagyon jövendölve. Az első részben egy szeme bánta a pogányokkal való lepaktálást, ehhez képest a második részben ironikus módon ugyanezen pogányokkal, élükön a korábbi szenvedéseit okozó Victoriával kénytelen összeállni a radikális ipari forradalommal kecsegtető Karras és mechanistái ellen. A kalapácsosok rendjéből kinőtt szektát tolvajunk még időben megeteti rozsdával ahhoz, hogy azok ne tudják utopisztikus törekvéseiket valóra váltva átvenni az uralmat Város felett.
Miután a pogányokkal és az ex-kalapácsosokkal is elbánt, a 3. részben kénytelen a két frakció között libikókázva végre tisztába tenni a dolgokat Őrző fivéreivel is, akik ugyan baromira tartanak tőle, de azért továbbra is folyton szívességekkel zargatják. Annak idején Garrett volt a legtehetségesebb tanítványuk, ám a szobatudóskodás nem igazán feküdt neki, ezért úgy döntött, a filológiai tanulmányok és a végeláthatatlan rúnakörmölés helyett a tőlük kapott szellemi tőkét inkább a tolvajlás művészetébe invesztálja. Ez nagyon bejött neki, hamar legendás alvilági figurává nőtte ki magát, Őrzőéktől pedig a későbbiekben is a falra mászik, amiért képtelenek a folyamatos titokzatoskodás helyett kicsit gyakorlatiasabban állni a Város védelmezéséhez.
undefined
Az egyik első screenshot a készülő játékból. Oké, talán nem pont így nézett ki, de majdnem.

A játék megjelenését annak idején lélegzetvisszafojtva vártuk mi Thief rajongók, hiszen a Looking Glass Studios feloszlása után (R.I.P.) az Ion Storm lett megbízva a folytatás elkészítésével. Warren Spectorék ténykedését mindenki aggódva figyelte, pláne hogy a Deus Ex: Invisible Warral párhuzamosan zajlott a fejlesztés. Végül a Deadly Shadows jött ki jobban a dologból, mert bár mindkét játék a régi fanok hőbörgését hozta, a Thief folytatás minden újkeletű fogyatékosságával együtt is megemészthető. Az alábbi kamu reklámplakát elég pontos képet ad arról, hogy nagyjából hogyan viszonyultak a népek a PC mellett most már Xboxra is kidobott, és emiatt valamelyest “elkonzolosodott” új Thief játékhoz:
undefined
És valóban, eleinte kissé macerás, nehézkes, idegesítő, aztán megszokod, végül pedig határozottan élvezni is fogod.

Megszoksz vagy megszöksz?

Kifejezetten szimpatikus újdonság a Város küldetésen kívüli szerepeltetése, ugyanis már nem csak úgy kapjuk egyik küldetést a másik után, hanem van egy bérelt kis kuckónk az óvárosban, idővel pedig a többi városrészbe is bebocsátást nyerünk. A régi, két pálya közötti vásárlóképernyőt felváltották az orgazdák, akiket meló után nekünk kell felkeresni az összelopott szajréval, eközben pedig kedvünkre rabolhatunk, illetve kisebb mellékküldetés-szerűségekkel is elüthetjük az időt. Az így szerzett pénzt illegális boltokban verhetjük el a szokott motyókra. Azt egyébként máig nem értem, hogy Garrett miért mindig a következő munkához szükséges felszerelésre gyűjti a pénzét ahelyett, hogy a pofátlanul meggazdagodásra és a visszavonulásra hajtana. Talán gyógyíthatatlan hírnévhajhász és kleptomániás, akinek esze ágában sincs elhagyni a maga által teremtett ördögi kört. Egy “fegyver” fájóan hiányzik a szokásos arzenálból: a kötélnyíl. Szerencsére vehetünk helyette mászókesztyűt, amivel aztán pókemberkedhetünk a legtöbb falfelületen, de ez már egyértelműen jelzi, hogy a mozgásterünk a korábbiakhoz képest kicsit beszűkült.
undefined
Szokjuk meg, hogy a női orgazdák és árusok teljesen rá vannak indulva tolvajunkra.

A másik ilyen jellegű sokk, hogy Garrett víziszonyos lett. A bokavizet még elviseli, de próbáljunk csak megmártózni egyet a kikötőben, és instant gémóvert kapunk. Miért?? A töltési zónákra szabdalt bejárható területek is jóval kisebbek lettek, ami eleinte kissé klausztrofóbiás élmény a dark engine hatalmas helyszínei után. Nem, nem sikerült megbékélnem az elválasztó elemként szolgáló lila köddel, amibe belerohanva átillanhatunk a következő pályarészre.
A zártörés mostantól egy igen egyszerű minijátékként van jelen a játékban, úgyhogy most már ténylegesen lehet a zárakat pitizgálni, ez pedig király dolog.
A régi kard helyett egy vagány tőrünk van, ami annyira nem erős, mint Constantin kardja, és az élőhalottakat sem fogja, de hátulról az ellenbe állítva kellően halálos. Szemből már nem annyira, de öléshez az ólmosbotnál mindenképp hatékonyabb. Erényei ellenére alig használtam, mert mint tudjuk, a profik tisztán dolgoznak, ha meg úgy alakul, hogy a fél kalapácsos rend minket üldöz, még mindig a futás a legjobb kríziskezelő megoldás. A leütés és leszúrás mostantól úgy kivitelezhető, ha áldozatunk mögött megfelelő szögben helyezkedünk el, amit Garrett azzal jelez, hogy a célszerszámot az áldozat feje fölé tartva várja, hogy nyomjunk végre egy bal klikket. A meglepetésből támadás a leghatásosabb, de ha bénán játszunk vagy agresszív állatok vagyunk, több döfésre/lövésre is szükségünk lesz áldozatunk leterítéséhez. Én azért inkább javasolnám a sunyulást, kifizetődőbb és szórakoztatóbb is.
undefined
Na jó, ha ennyire unod a műszakot, én segíthetek…

A külső nézet ha másra nem is, arra kiváló, hogy kicsit csaljunk, mert ugye TPS nézetben jóval többet látunk be a terepből pl. egy sarok mögül kikukkolva. Garrett pofázmányát is bármikor megcsodálhatjuk, bár ez csak erős idegzetűeknek ajánlott, és talán jobban jártunk volna, ha továbbra is csak annyit látunk belőle, amennyit a Thief 2-es scouting orb hülyén dobálása lehetővé tett. Egyszer már leírtam egy másik bejegyzésben a vizuális élményt, amit Garrettre tekintve tapasztalhatunk: nyaktól fülig borosta jellemzi, arcberendezése csecsemőgyilkos pszichopatát, zölden világító jobb szeme kiborgot sejtet, és ehhez a bizalomgerjesztő ábrázathoz egy bazinagy heg is hozzájárul. A munkaruhája viszont határozottan profin fest, de ha retrózhatnékunk van, egy lentebb belinkelt kiegészítő segedelmével akár átöltöztethetjük a Thief 1-es szerkójába is, ha meg esztétikusabbá varázsolnánk ábrázatát, eltüntethetjük a bazi heget is a képéről (az átvezetőkben amúgy sincs neki).
undefined
Jah, jobb nekem az árnyékban, de az alkalomnak megfelelően öltözködöm.

A Deadly Shadowsra nem csak ilyen téren jellemző a demisztifikáló jelleg, mert sajnos az eddig szintén elképesztően rejtélyes és csak a háttérben sejthető Őrzőkről is lerántották a leplet, ha már olyan nagy szerepet kaptak a történetben. Több alkalommal megjárhatjuk a mágiával védett, közönséges halandók számára láthatatlan főhadiszállásukat és annak könyvtárát, ahol még Garrett múltjáról is olvasgathatunk (meg persze diszkréten ki is rabolhatjuk az egész kócerájt). Mivel a próféciák a világ végének, pontosabban a sötét kornak elkerülhetetlen közeledtét jósolják, a rend kénytelen-kelletlen újra szorosra fűzi kapcsolatát a tolvajlást választó ex-rendtaggal, ugyanakkor sokuk meg van győződve róla, hogy az írásokban rendszeresen felbukkanó “testvér és áruló” nem más, mint Garrett.
Őszintén szólva, bár nagyon hangulatosra megcsinálták az Őrző komplexumot, kicsit olyan érzésem volt a bebarangolása közben, mint mikor megtudtam, hogy nincs Mikulás (vagyis egy vén finn pofa, aki Rovaniemiben fotózkodik a turistákkal potom 20 euróért). Igazán meghagyhatták volna az őket övező rejtélyt. A tagjaik leütögetése és a termeik végigrablása után nehéz ugyanazzal az ámulattal vegyes tisztelettel tekinteni rájuk, pláne hogy különösebb kihívást sem jelentenek és a titokzatosság varázsának is végleg lőttek.

undefined
– Garrett fiam, ez a könyv a kötelező olvasmány az Őrző vizsgára, az alsó polc pedig az ajánlott irodalom, ha esetleg jobbat akarsz kettesn… Hé, most meg hová mész?

A Városban jelen lévő frakciókkal immár szövetkezhetünk is. Az Őrző szövetség a történetből kifolyólag alap, de ha rendesek vagyunk a pogányokkal vagy a kalapácsosokkal, esetleg mindkét társasággal, az ő barátságukat is elnyerhetjük. Őrző testvéreink egy kérésének hála (“lécci lopd már el a pogányok és a kalapácsosok legszentebb ereklyéjét”) eleinte mindkét bagázs elsőszámú közellensége vagyunk, de kellő popsinyalás után hajlandóak elnézni korábbi botlásainkat. Érdemes a bizalmukba férkőzni, mert beengednek a területükre és bizonyos szolgáltatásaikat is igénybe vehetjük, a kalapácsosokat pl. lehúzhatjuk szentelt vízzel. Egyébként náluk és a város többi részében is minden éjjel újratermelődnek a felszedhető cuccok, ami majdnem feleslegessé teszi a boltokat. A játék vége felé már annyi pénzem volt, hogy elkölteni se tudtam, mert minek vegyek moha nyilat, ha a parkban is “megterem”.
Szintén új jelenség a sparkling loot, vagyis a legtöbb összelopható kincs ragyogása a vakok és gyengénlátók szemét is kiveri. Így a harácsolás igazán nem nagy kunszt, ráadásul küldetések során a játék még a azt sem rest kiírni, hogy az értéktárgyak hány százalékát sikerült zsebre tennünk. Hardcore tolvajok, akik 10 éve képesek voltak a Life of the Party küldetésnek akár ötször nekiugrani, csak hogy meglegyen a leglehetetlenebb titkos helyekre eldugott kincs is, erre erőteljesen húzták a szájukat. Én is. Szeretem a kihívást, így meg különösebb megerőltetés nélkül is begyűjtöttem a legtöbb pályán mindent, ami mozdítható és elpasszolható volt a fekete piacon.
undefined
Olyan békés, olyan idilli… Biztos gazdag környék. *tenyérdörzsi*

A maradék idegesítő hiba inkább technikai jellegű: szövetségeseink nagyritkán bekattannak és ok nélkül ránk támadnak, ami különösen kínos, ha közben beakadnunk a semmibe és mozdulni se bírunk (hála az égnek mindkettő csak extrémritkán fordult elő). A rongybaba effektus is leginkább vihogásra ingerlő, hisz kinek ne lenne maradandó élmény, amint a leütött áldozat ahelyett, hogy előrebukna, inkább lemegy térdelő hídba, esetleg összekunkorodik a lába előtt. Az átvezető mozik hullámzó minőségűek, illetve akkora ábrázolásbeli eltérések vannak közöttük, mintha nem is egy stúdión belül készültek volna. Ahhoz képest, hogy Garrettet a hivatalos trailerben múlt és arc nélküli férfinak nevezik, ennyiszer még az életben nem szembesítettek a képével. De legalább egy picikét lettek volna következetesek az ábrázolásában! A szétégett arcú, félszemű kalózt ábrázoló official artok meg ráraknak az egészre még egy lapáttal, ez a szerencsétlen ember egy alakváltó… Beware THE MANY FACES OF GARRETT!
Persze ez játékmenet szempontjából tökre nem lényeges, csak rombolja a hangulatot, meg lehúzza az összképet, ráadásul én nagyon szerettem a régi részeknek mind a szepiás állóképekkel machináló, mind a kiváló művészi érzékkel megkomponált átvezetőit. Itt van pl. egy Őrzős videó a második részből, amiben megjelenik a Deadly Shadows valamennyi fontosabb szereplője:

Ezek a színek, hangok, benyomások… TÖKÉLETESSÉG.
De bármennyit sírok az egyes részletkérdések felett, a legutóbbi rész legnagyobb hibája egyértelműen az, hogy a consolitis betegség folyományaként egész egyszerűen túl könnyű lett. Nem a nehézséggel van bajom, hanem a pályák méretével és komplexitásával, illetve a hülye konzolos butításokkal.

undefined
Legalább Garrett élete nem regenerálódik.

Én megszoktam

Nagyon tetszett, hogy régi ismerősök is visszaköszönnek, így Garrett mentora és barátja, Artemus, valamint az arrogáns Orland is többször előkerül majd, de a pogányok között is felbukkannak olyan régről ismert figurák, mint a druida Dyan, aki Victoria utóda lett. A régi szinkronstáb is megmaradt, bár állítólag az isteni hangú Stephen Russellnek ezúttal nagyon sokat kellett sírni, mire hajlandó volt ismét Garrettként megszólalni (talán érezte, hogy ez már nem az a cím, amihez régen a nevét adta). Mindenképpen dícsérendő, hogy a készítők tiszteletteljesen bántak a rájuk bízott örökséggel, és mindent megtettek azért, hogy meglegyen a kontinuitás a régi részekkel, de igazán nagyot pályaszerkesztés terén alkottak. Az olyan helyszínek mentik meg és teszik az átlagnál különbbé a Deadly Shadowst, mint az elátkozott és kísértetjárta elmegyógyintézet, melynek épülete egy végzetes tűzvészt megelőzően árvaházként is működött és hátborzongató múltja Garrettet sem ereszti egykönnyen. Sokan ezt az egy küldetést játéknak tartják a játékon belül, megérne egy külön bejegyzést, olyannyira hátborzongatóra sikeredett. Másik kedvenc pályám a néhai Moira kapitány kis szigeten álló hatalmas kúriája, ahová egy viharos éjjelen evezünk át elemelni pár kivételes értékű csempészárut, miközben akár meglátogathatjuk a világítótoronyban ücsörgő, bánatába beleőrült özvegyet is, aki Garrettel hozat magának egy üveg bort. Ha jobban belegondolok, nem is volt olyan küldetés, amit ne élveztem volna, a változatosságuk pedig igazán gyönyörködtető, hiszen múzeumrablástól kezdve szellemhajó zombilegénységének megtizedelésén át földalatti elveszett birodalomig van minden, ami csak belepasszírozható a Thief borongós-steampunkos világába.

null

A Shalebridge Cradle jelene fakó, múltja viszont zöld. Szuperzöld.

Feladataink is igen sokfélék, a küldetések közti városban lődörgést pedig az opcionális tombolások, mellékküldetések, rejtett poénok dobják fel, nem is beszélve arról, hogy a történetnek megfelelően folyamatosan változnak az utcai viszonyok, így érdemes minden éjjel végigjárni az összes városrészt. A játékban egyébként tényleg nem egy poén van, próbáljuk csak ki például, miként reagál a kedves öreg Artemus, ha volt tanítványa felnőtt fejjel úgy dönt, hogy viccből megdobálja pár vaskos kötettel.
Nem rossz játék a Deadly Shadows, főleg ha sikerül fejben különválasztanunk az előző részektől, és valami új, különálló dologként tekintünk rá. Ismerőseim, akik nem ismerték a Thief 1-2-t, mind imádták, a magamfajták pedig keserű szájízzel törődnek bele, hogy egyszer minden jó véget ér, de azért nem olyan rossz a helyzet. A grafika szemet gyönyörködtető, a kulcsfontosságú fény-árnyék hatás szintúgy, öröm nézni a falra vetülő, mindig változó árnyékokat mozgó fényforrások esetében; hiába, az Unreal motor erős alap. Thief rajongóknak kutyakötelessége végiosonni ezt a kleptomán kalandot már csak azért is, mert befejezése szép tisztelgés a nagy előd emléke előtt, és elegánsan zárja le Garrett tolvajéveit, életének ezt a viszontagságos szakaszát. Persze ne higgyük, hogy a Mestertolvaj végleg szögre akasztotta az ólmosbotot, hiszen a 2011 környékén érkezik a… Thi4f (Thiaf? Thiefourf?). Jaj nekünk.


Már a trailerből átjön, hogy az új játék hangulata egész más, mint a régieké. Ez a videó olyan… erőszakos. Én tuti nem harcoltam és nyomultam külső nézetben ennyit.

Két hasznos link:
KGy Soft – A legjobb magyar Thiefes oldal, amit ismerek (végigjátszás, magyarosítás, patchek és még sok más!)
Jonh P.’s Thief: Deadly Details – lecseréli a játék textúráit sokkal élesebbekre, de akár Garrettet is átöltöztethetjük 😀

Reklámok

3 Responses to “Thief – Deadly Shadows”


  1. 1 readordie
    augusztus 2, 2010 - 10:10 de.

    WALL OF TEXT, de végigolvastam. Jelentem. Móka lehetett. 😦 Én is játszani akarok.. de most AoE II újrajátszás van. 😀

  2. 2 siklara
    augusztus 2, 2010 - 1:04 du.

    Wall of text’s my speciality, de látom, ügyesen megmásztad, úgyhogy kapsz is jutalmul egy szép képet, amit persze nem én rajzoltam, de azért klikk!

    Az AoE II se rossz, úgyhogy nem sajnállak, a Thief megvár. 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: