25
dec
09

Tom Clancy’s Splinter Cell

undefined
A rajongók tűkön ülve várják a Convictiont, amivel amúgy is tele van mostanában az összes videójátékokkal foglalkozó hírportál, de érdekes belegondolni, hogy 2002 óta mekkora utat tett meg a Splinter Cell sorozat és milyen is volt az első találkozásunk Sam Fisherrel. A napokban vittem végig a Pandora Tomorrowt, de mivel minden történetet illik az elejéről kezdeni, szeretnék kronologikus sorrendben megemlékezni az összes részről, kezdve a legelsővel.
Tom Clancy neve ugyan oda van biggyesztve a címbe, mert hát jó marketingfogás egy felkapott, kémkedős politikai krimikre szakosodott író nevével reklámozni egy hasonló témájú videójátékot, de tudtommal az úrnak különösebben sok köze nincs a végeredményhez. A játékot a francia Ubisoft Montreal fejlesztette és a létező összes platformra kiszórták (akárcsak a többi részt), de természetesen a PC és az Xbox verziók a legjobbak. ; )

Halász Samuról és a szituról

A főhős Sam Fisher ex-kommandós titkosügynök, akit hosszabb visszavonulása után a Nemzetvédelem vesz elő újra, hogy a “Third Echelon” (“Harmadik Harcvonal”) nevű titkos részlegének szolgálatába állítsa különleges kiképzés útján szerzett, nem mindennapi képességeit. Egy ötvenes évei elejét taposó veterán bőrébe bújhatunk tehát, aki “Splinter Cell” státuszából adódóan szigorúan egyedül dolgozik és akit kínosabb nemzetközi konfliktusok diszkrét elsimítása érdekében vetnek be. Egy láthatatlanul mozgó névtelen hős, akinek ténykedésein általában rengeteg emberélet múlik, de mindezért a fizetésén kívül max egy vállveregetést kap a főnökéről, ha pedig lebukik, az amerikai kormány a létét is letagadva sorsára hagyja. (De a napokban hallottam rá a “három zöldlámpás csávó” megnevezést és azt hiszem, ez is elég jól összefoglalja a lényeget.) Dörmögős-reszelős amerikai hangja Michael Ironside, és ez egy felettébb kellemes választás volt a készítők részéről. Ja igen, és ez az a rész, amelyikben még a legfeltűnőbben hasonlít George Clooneyra.

undefinedOh pls pls vállad el a szerepet a készülő (?) filmben…

A történetről sokat nincs értelme írni, 2004-ben játszódik és egy pitibbnek tűnő bevetéssel indul: két eltűnt CIA ügynököt kell előkeríteni Tbilisziben (Grúzia), de már csak a holttestükre fogunk bukkanni. Mindeközben egyre nagyobb disznóságok derülnek ki az Azerbajdzsán kőolajkészleteire hajtó grúz miniszterelnökről, Kombayne Nikoladzeről, aki a kezdeti etnikai tisztogatások után egyre piszkosabb eszközökhöz folyamodik és miután a NATO is közbelép, Amerika ellen fordul. Innentől kezdve alighanem tiszta sor, hogy a játék végcélja az ő leszerelése, hiszen a kis piszok informatikai krízissel és egy atombombával tartja sakkban az Egybesült Állatokat. Szintén tiszta sor, hogy mivel információs társadalomban élünk, kezdetben leginkább szigorúan titkos információk megkaparintásával és kulcsfontosságú párbeszédek elcsípésével fogunk tudni borsot törni a grúz pasas orra alá, aztán később persze lehet izzítani a nehézcsúzlit is.

A játékmenetről

Lopakodós akciójátékkal állunk szemben, így az akció sokszor kimerül az árnyékban történő, lehetőleg nem túl heves, minél hangtalanabb mozgásban és a falhoz cuppanásban, de azért lövöldözésben, túszul ejtésben, vallatásban, robbantgatásban és efféle úri murikban is lesz részünk bőven. A látványos akrobatikus mozdulatokról sem kell lemondanunk, Samu a kora ellenére elég jól karban van tartva és macskaügyességgel mozog, ugrik, mászik, kúszik, tigrisbukfencezik, vagy amit éppen kell. Van egy kijelzőnk, ami mindig mutatja, mennyire vagyunk láthatatlanok, vagy éppen láthatóak, ami persze függ a világításon kívül még pár dologól, pl. a haladási sebességünktől. A fény-árnyék hatások persze elképesztően kidolgozottak, hiszen alapvetően mégiscsak ezen múlik boldogulásunk és sosem árt a lehető legtöbb fényforrást kiiktatni vagy a villanykapcsoló leklattyantásával, vagy a fényforrás kilövésével (és nem, nem víznyíllal). Ugyan az árnyakban maradni hasznos, de ilyenkor sokszor mi magunk se látunk semmit emberünkből, épp ezért elengedhetetlen eszközünk a fején virító, és a játék védjegyévé vált három zöld lámpás spéci kukker, ami az alap éjjellátó funkció mellett hőlátást is biztosít (aknamezőn elengedhetetlen). Fegyverünk rendszerint kétféle van, a sima hangtompítós pisztoly és a jóval combosabb SC-20K M.A.W.S., meg persze egy csomó hasznos kiegészítő kütyü (gránátok, kábító lövedékek stb). A lopakodás és az ellenfelek csendes leütése/lelövése, (holt)testük elrejtése mellett fogunk még szórakozni számítógéphackeléssel (bár ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy Samu beletenyerel a klaviatúrába), bombahatástalanítással, kamerakilövéssel és a felettesünkkel folytatott szellemes-oltogatós párbeszédekkel, úgyhogy unalomnak nincs helye. A pályák változatosak és egytől egyig nagyon jól felépítettek és hangulatosak; sokak szerint az első rész pályái a “legkémesebbek”. Van több ország területén kül- és beltéri helyszín egyaránt, nekem az FBI épületébe behatolós a kedvencem, de a lángokban álló orosz irodaház, a Kalinatek se kutya, ráadásul ott kedvünkre gyilkolászhatunk is. Vagy a kínai pálya. Ó a fenébe, nem tudok dönteni. Apropó, kínai pálya, van egy magyarok körében elég hírhedt érdekessége:

undefinedBeszélj, honnan nyúltatok ilyen csatornafedőt?!

Az irányítás PC-n szokatlanul kézreálló és erre jó példa a sebességünk belövése, az egérgörgőt görgetve határozzuk meg ugyanis, hogy Samu felszabadultan trappolva rohangáljon, vagy éppen úgy menjen, mint aki jön. A grafika akkoriban abszolút felsőkategóriásnak számított, de szerintem még mai szemmel visszanézve is nagyon guszta, de hogy valamit le is húzzak végre, az átvezető mozik egy része nagyon gány és emiatt a játék többi részétől totál elütő lett. Nem így az intro, ami a király, bár kicsit megcenzúrázott szövegű zenéjével (The Crystal Method: Name of the Game) és a játékmenetet jól szemléltető jelenteivel a lehető legjobb kedvcsináló.

Úgyhogy nézd meg!

Azt hiszem, mostanra kifogytam az írnivalóból, de remélem, mindenki arra a következtetésre jutott, hogy sosem ciki (újra)játszani ezt a lopakodós-lövöldözős alapságot!

Képek:

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Jópofa és szájbarágós végigjátszás

Advertisements

7 Responses to “Tom Clancy’s Splinter Cell”


  1. december 26, 2009 - 7:19 du.

    Ez ritka azon híres/hírhedt játékok egyike, amelyekkel nem játszottam, és valszeg nem is fogok. Nem igazán jönnek be ezek a lopakodós játékok. Call of Juarezben is ez volt az egyik bajom, hogy kellett lopakodni is. Én inkább a megyek oszt legyakok mindenkit stílust kedvelem 😀

  2. 2 siklara
    december 26, 2009 - 7:37 du.

    Ha ez megnyugtat, egyes játékokban én is rühellem a lopakodást, a Fahrenheitben pl. majdnem megőrültem tőle, de a fő szégyenem, hogy halálbéna vagyok a Metal Gear Solidban, ami meg úgy van számontartva, mint a lopakodós játékok alfája és omegája. XD (bár igazság szerint türelmem is alig van játszani vele, mert sajna kissé bugosan fut csak az első rész) Sőt, a Hitman széria meg szinte teljesen kimaradt, pedig mindig is érdekelt. Na majd egyszer…

    A Call of Juarezzel nem játszottam még, de utánanéztem és jópofának tűnik. 🙂

  3. 3 araniel
    december 28, 2009 - 9:02 du.

    Sokáig nem volt szerencsém ehhez a szériához, aztán valamikor nyáron vagy mikor elcseréltem a Halo3-omat egy Splinter Cell-re (Double Agent, asszem), de valami félelmetes módon nem jött be a dolog. Pedig érzem én, hogy ez valami egészen frankó dolog, de nagyon nem akarózik ráállni a kezem. De majd még próbálkozok.

  4. 4 araniel
    december 28, 2009 - 9:03 du.

    Ez utóbbi én /shearer/ voltam, még mindig asszonypajtás gépéről… sorry. =___=

  5. 5 siklara
    december 28, 2009 - 9:35 du.

    No problem, bár először őszintén meglepődtem, hogy barátnőd ilyesmikkel játszik. 😀

    Be kell vallanom, hogy a Double Agenthez még nem volt szerencsém (lehet, hogy már nem is futna a gépemen…), csak az első 3 részhez, de azt mondják, a Double Agent már elég más játékmenet szempontjából. Samnek nincsenek spéci kütyüjei, két oldal között kell lavíroznia, meg ilyesmik. Lehet, hogy nekem se fog bejönni. XD

    Az első három részt mindenesetre nagyon szeretem és csak ajánlani tudom, feelinges mind és eléggé játékosbarát az irányításuk is. 😉

    • december 30, 2009 - 3:54 du.

      Nekem megvan a Double Agent, de nem vészes a helyzet. Jó, ott vannak azok részek, amikor a “terrorista”(elfelejtettem a pontos nevét) bázisban tevékenykedsz, meg ott a “morál csík”, de nagyjából azonos a játékmenet. A Conviction lesznek merész változások.(de remélem nem negatív irányba)

  6. 7 siklara
    december 30, 2009 - 9:11 du.

    Na, ez nekem jó hír, akkor nem kell valami egészen újat megszoknom Sam bőrfején kívül. 😀
    A Conviction bizonyos változtatásaitól már előre föláll a szőr a hátamon, de azért egyelőre bizakodó vagyok.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: