30
jún
09

realMyst

undefined
Hogy ne csak mindig Finnországot nyomassam, beiktatok most ide egy friss játékélményt.
A népes rajongótáborral bíró Myst sorozat mindig is különleges helyet foglalt el a kalandjátékok között egyedi története, hangulata és játékmenete miatt. Leginkább azok kedvelik, akik kedvüket lelik a ráérős és aprólékos felfedezősdiben, az összetett fejtörők és logikai feladványok megfejtésében, valamint szeretnek olvasni és képzeletbeli világokban elmerülni.
Az első rész még 1993-ban jelent meg a Rand és Robyn Miller fivérpáros által alapított Cyan Worlds fejlesztésében és a későbbi részekhez hasonlóan egymást követő prerenderelt képekből felépülő világokat vonultatott fel. Megjelenése idején a játék hatalmas siker volt, így nem csoda, hogy mára 5 részesre duzzadt a széria, aminek a legtöbbjét kidobták mindenféle portra és a régebbi részek kaptak remaket, az Uru: Ages Beyond Myst nevű spinoff-szerűségről nem is beszélve. Kicsit szégyellem is magam, hogy csak most vettem a bátorságot a kipróbálására és most is csak azért, mert egy barátom a figyelmembe ajánlotta, hogy bizony az első résznek van 2000-ben megjelent remakeje realMyst néven. A realMyst: Interactive 3D Edition név nem átverés, hiszen valóban arról van szó, hogy az előre renderelt állóképek ráncfelvarrása helyett a Myst szériától szokatlan módon valós idejű 3D-s grafikával élvezhetjük a felfedezést és egyszerű képernyőről képernyőre vándorlás helyett épp olyan tisztességesen bejárhatjuk az egyes helyszíneket, mint bármelyik FPS játékban. Aki már végigvitte a 8 bites színmélységgel és alacsony felbontással rendelkező első részt, annak is érdemes kipróbálnia a realMystet, mert bár szinte 100%ig egyezik a két játék, a 10. szülinapja alkalmából kicsit korszerűsített új kiadásban szerepel egy ráadás helyszín is, a fagyos Riven.

Alapfelállás

Nos, ilyen nem igazán van. Nincs főszereplő, hanem a játékos saját maga, vagyis a kívülálló idegen, aki egy különleges könyv segedelmével Myst kicsinyke, ám annál több édekességet rejtő szigetén landol. Ha már így járt, mit tehet az egyszeri játékos? Körülnéz, hová is csöppent, próbálgatja a rendelkezésére álló kapcsolókat, bemegy ahová tud, mindent jól megnéz, aztán fölfedezi a sziget középpontjában álló oszlopos épületet, amely nem más, mint egy Atrus nevű férfi kicsit viseltes gyűjteményű könyvtára. A történetmesélés teljesen nonverbális, arra ne is számítsunk, hogy majd valami átvezető videókban jól a szánkba rágják, hol vagyunk és mi történik. Van egy könyvespolc, amin a legtöbb könyv olvashatatlanul összeégett, de akad néhány használható. Többnyire naplók ezek, amelyekben naplórészletek olvashatóak különböző világokról. Stoneship Age, Mechanic Age, Channelwood Age, Selenitic Age, Riven… ezek lesznek a bejárható helyszínek a játékban, mind egy-egy sajátos klímával és egyéb adottságokkal bíró “minivilág”. Atrus hozta létre őket a Művészet útján, melyet még az egyik naplóban emlegetett apjától tanult sok évvel ezelőtt. Hogy mi is pontosan ez a Művészet (Art), az nem igazán derül ki, de amennyire én értettem, az öreg megálmodta, majd megírta ezeket a világokat (persze nem hétköznapi tintával, hanem Tintával), amik aztán valósággá váltak. Innentől kezdve bizonyos összekötő könyvek (linking books) segítségével látogatni is tudta ezeket a világokat, melyek születésüktől fogva élték a saját életüket. Civilizációk születettek és pusztultak el, háborúkat vívtak, máshol meteoresők pusztították a vidéket, megint máshol víz vagy éppen hó és jég borítja a felszínt, ameddig csak a szem ellát ésatöbbi. Atrus mindegyikben otthagyta a keze nyomát, épületeket és ügyes szerkezeteket építve hol egyedül, hol a fiai közreműködésével, akik gyakran vele tartottak felfedezőútjain.
Hogy írjak a játékmenetről is végre, mindig Myst szigetén kezdjük ténykedésünket, és itt fejtörők megoldásának és az Atrus által hátrahagyott utasítások követése útján egymás után nyílnak meg számunka az egyes világok/korok. Ezekben sincs más dolgunk, mint felfedezőkörútra indulni és közben fejtörőkön átverekedni magunkat. Többnyire gombokat fogunk nyomkodni vagy karokat, fiókokat húzkodni, így a szokványos klikkelgetés mellett néha egérráncigálni is kell. A végcél mindegyik világban az ún. Myst könyv megtalálása, amellyel visszajuthatunk Myst szigetére, de közben gyűjtenünk kell a piros és kék könyvlapokat is, ugyanis…

undefined
Myst 1? Aaaaaaahhh, nosztalgiaaaaah~

Zűrös família

A könyvtárban kiemelt helyen találunk egy piros és a kék könyvet is, melyekbe belelapozva egy-egy úriembert találunk. Egyikük dühösebb mint a másik, ugyanis hamarosan kiderül, hogy Atrus és Catherine nevű felesége fiacskái azok, Sirrus és Achenar, akik nem csak apjukat rühellik, hanem egymást is. Gyermekként apjuk szigorú felügyelete alatt álltak, később azonban egyre nagyobb szabadságot élvezve egyre inkább elkanászodtak, így apjuk végül nem tehetett mást, mint hogy csapdába csalva megátalkodott gyermekeit egy-egy könyv börtönébe zárta őket. Ez a két könyv tehát nem is akármilyen könyv, hanem börtönkönyv (igen, tudom, itt a legtöbb jóérzésű embernek kezd kicsit sok lenni a sztori…). Nem szeretnék túl sokat lelőni a történetből, mindenesetre a későbbiekben e két pasas csicskuszaként fogunk rohangálni a különböző világokban, melyek mindegyikében akad egy-egy piros és kék könyvlap. Nehezítő körülmény, hogy ezekből mindig csak egyet cipelhetünk magunkkal (nagyon gyenge fizikumú bölcsésztanhallgató lehet a kedves játékos), így mindegyik világot minimum kétszer meg kell járnunk, persze másodjára már nyilván sokkal egyszerűbb csak visszarohanni és fölmarkolni a cumót, majd rohanni a már megtalált Myst könyvhöz és visszahuppanni a sziget könyvtárába. A preferált fivér kiszabadításához összesen 5 db könyvlapot kell neki összeszedni és a könyvébe tenni, hogy kiszabaduljon, ilyenkor mindig egyre jobban látni a kezdetben még csak nagyon zavarosan látszó és hallatszó illetőt (amíg nincs elég papír, elég rossz a “vétel”). Érdemes egyébként mindkét bratyónak vinni a papírkáit és roppant mókás minden adandó alkalommal végighallgatni a kissé darabos mondókáikat. Egymást túlhazudozva próbálják a játékost meggyőzni a másik gonoszságáról és arról, hogy annak még véletlenül se segítsünk, mert ha kiszabadul, akkor mi sem fogunk jól járni (MEGÖL!!). Meghalni egyébként legyőzendő ellenfelek híján nem is lehet a játékban, és bár a négy különböző befejezésből három igazi bad end, azokban sem halunk meg, sőt, kissé morbid módon a játék még azt sem írja ki, hogy “game over”, hanem csak úgy magára hagyja a játékost:
undefined
Umm… wat

Visszatérve a fivérekre, nekem ők és az egyéb zűrös családi ügyek kibogozása tette leginkább élvezetessé a Mystet. A családtagokat hús-vér színészek alakítják és a fivérek különösen jól kidolgozott jellemmel bírnak, de már csak a különböző világokban fellelhető szobáikban körülnézés alapján igen pontos jellemrajzot kaphatunk róluk. Achenarról már zaklatott beszédstílusa és eszelős érzelemkitörései sejtetik, hogy nincs ki egy kereke, ezt pedig csak megerősíti, hogy hol emberi maradványokkal, hol véres késekkel és kínzóeszközökkel dekorálja szobáit, kedvenc hobbija ugyanis mindenhol a helyi lakosság szadizása volt. Sirrus sokkal higgadtabb vérmérsékletű, számító és agyafúrt fazon, aki a játékost is mézes-mázas szavakkal és jól csengő érvekkel próbálja meggyőzni a maga igazáról, ám bizonyos jelekből látszik, hogy ő sem szent. Arrogáns, kapzsi és hataloméhes, bár legutóbbi mindkettejükről elmondható, meg persze az is, hogy kölcsönösen megvetik egymást. Utolsó közös akciójuk az apjuk ellen szervezkedés volt, de itt most már tényleg megállok a meséléssel, ha valakit behatóbban érdekel a família története, utánaolvashat a neten. Nekem egyelőre a teljesen elmebeteg Achenar a kedvencem, messze a legszórakoztatóbb karakter.
A történet tehát apránként, feljegyzésekből és a fivérek szövegeléséből bontakozik ki, valamint a játékos is hozzáteszi a magáét, hiszen mindenkinek lehetnek saját ötletei és elképzelései az egyes helyszínekről, le lehet vonni következtetéseket a felszínből, a találmányokból stb. Időkorlát nincs, a türelmes-lelkiismeretes kalandorok addig dödöröghetnek egy-egy fejtörő megoldása fölött, ameddig csak akarnak, a hozzám hasonlóan kicsit tapasztalatlan, türelmetlen, lusta és poéngyilkos, “hafélóraalattnemjövökrámagamtólmegnézekegyvégigjátszást” kalandjátékosok meg… Nos, mindenki élvezze úgy, ahogy neki leginkább fekszik, én sajnos tényleg elég türelmetlen vagyok, de mentségemre szóljon, hogy csak kétszer puskáztam és az egyik elég szemét/logikátlan fejtörő volt. Egyébként is az internet hibája, manapság mindent föltesznek rá. Én meg rákeresek.

undefined
Menni akarsz valahova? Csak keress egy képet a helyről és tenyerelj bele! Hogy ez milyen jól jönne néha a valóságban…

Kalandoroknak kötelező
Rettenetesen élveztem, az elmúlt 3 napban teljesen beszippantott a Myst világa és addig nem is eresztett, amíg a végére nem jártam a dolgoknak és a világoknak. A grafika és a helyszínek részletessége szemet gyönyörködtető, pláne ha figyelembe vesszük, mikori a játék (a tesóm simán Morrowindnek nézte): szép élesek a textúrák, a víz hullámzik, változnak a napszakok, nyüzsögnek az állatok, a tárgyak valós idejű árnyékot vetnek, meg ami kell. A soundtrack az atmoszférához nagyban hozzájáruló aláfestő dallamokkal és a zörejek Channelwood fülsüketítő ricsajától eltekintve szintén kiválóak, és a történetre, meg a logikai fejtörőkre sem lehet panasz. Különösen élveztem a magamra utaltságot, vagyis hogy nem volt a játékban napló, amibe automatikusan bekerültek a lényeges infók, hanem foghattam egy füzetet és abba körmöltem/rajzoltam a fontosabbnak tűnő, illetve a feladványokhoz szükséges infókat és ábrákat. Szerintem ez kifejezetten jópofa így 2009-ben, amikor a legtöb játék már mindent készen rak a szádba, de ha szépen nézel rá, vécére is kimegy helyetted és talán még a leckédet is megírja. Akad egyértelmű és kevésbé egyértelmű feladvány, a megoldásuk pedig sokféle lehet (többek között van vizuális készségre, hallásra, józan paraszti észre építő), de többnyire segít, ha először alaposan végigvizslatjuk a terepet, illetve segíthet Atrus naplóinak böngészése is. Ami esetleg hátrány lehet egyeseknél a türelem fokozott igénye mellett, az a magány, hiszen a felfedezésre váró világok mindegyike teljesen kihalt, a helyi élővilágot leszámítva tehát ne nagyon számítsunk párbeszédekre és társaságra.
Summa summarum, én ugyan nem vagyok nagy kalandjátékos és jobban szeretem az akció-kaland műfajt, nagyon kellemeset csalódtam a Myst első részében és elhatároztam, hogy ha rajtam múlik, betermelem a sorozat többi részét is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, két lövöldözős trancsírozás között kiváló időtöltés és kapkodni sem kell, de angol tudás nélkül nem igazán érdemes nekivágni.

Hivatalos trailer, alighanem Atrusné Catherine asszony elmondásában:

Szokásos képadag:

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Megjegyzés: elég érzékeny a kicsike bizonyos dolgokra, így gondokba ütközhet az elindítása. Egyes kártyáknál az lesz a baja, hogy nem elég friss a driver, Ati kártyáknál meg inkább érdemes fölpakolni valami ősrégi verziójú catalystet, nálam legalábbis csak azután indult el. Vistához külön patch van (pontosabban bütykölt exe), ősrégi és/vagy harmatgyenge videókártyával pedig nem is érdemes próbálkozni, mert korához képest elég durva gépigénye van a játéknak, a laptopomon pl. játszhatatlan, a 32 megás integrált Intel videókari majdnem összecsinálta magát, hogy kicskarjon belőle kb. 3 FPS-t XD

Advertisements

10 Responses to “realMyst”


  1. július 1, 2009 - 9:06 de.

    Oh… az Uruval játszottam anno… nem túl sokat. Foggalmam sem volt mi az (az internet átka, minden sz*rt letölt a júzer), és azt hittem bugos, hogy nincs sehol senki, úgyhogy töröltem is miután kigyönyörködtem magam az első pályában 😀

  2. 2 siklara
    július 1, 2009 - 10:43 de.

    Ez aranyos 😀
    Nekem meg csak rémlett az Uru címe, de tökre nem emlékeztem, hogy van Myst TPS, úgyhogy alig várom, hogy már ott tartsak! 😀 Néha amúgy a Mystben is találkozni emberekkel, leginkább az Atrus család tagjaival. Az első részben még nem igazán, inkább később, a 4. részben pl. egy kislány rohangál állandóan az Idegen körül. : )

  3. július 1, 2009 - 2:54 du.

    Jó játéknak tűnik… legalábbis annak, aki szereti a kalandjátékokat, én anno Ha jól emlékszem az Indiana Jones Atlantissal játszottam még(a jó öreg DOS korszak) de már abba is elakadtam 😀
    Viszont ma sikerült lekapnom torrentről a Street Fighter 4et 2nappal a hivatalos kiadása előtt, szal most azt tolom orrvérzésig. Lehet lesz róla blogbejegyzés is, ha még majd tudok írni a görcsbe álló ujjaimmal 😀

  4. július 1, 2009 - 4:00 du.

    Jó játéknak tűnik, vajon kéri az 1024*768 felbontást? 10″ laptopom van, néhány progi már károgott a felbontás miatt.. :_(

  5. 5 siklara
    július 1, 2009 - 5:00 du.

    Atis, neked van blogod?? Hol, merre, MUTASD!!
    A játékhoz pedig gratula! Nem is tudtam amúgy, hogy ilyen régóta játszol, nekem ennyire korai emlékem nem sok van, leginkább csak a Pre2-t (vagy ahogy akkor hívtuk, “az ősemberes”) gyűrtük, meg persze néhány egyéb marhaságot. 😀 A Street Fighter 4 biztos nagyon klassz lett, bár szégyen-gyalázat, még egyik részhez sem volt szerencsém (remélem, Benyo ezt nem olvassa, mert még meg találja köpdösni a blogomat XD). Várom a bejegyzésedet! 😀

    Suzuha, szia! 😀 Szerintem a felbontás miatt aggódj legkevésbé, 640×480-tól 2048×1536-ig mindenféle felbontással elvan a játék, a gépigénnyel viszont lehet, hogy gondok lesznek. Azért egy próbát tehetsz vele, ha meg szaggat, vannak még nagyon jó kalandjátékok egészen minimális gépigénnyel, pl. a Syberia vagy a Longest Journey. 🙂 Nekem alighanem az utóbbi lesz a következő kalandom, mert a Myst II beszerzése még el fog tartani egy darabig.

  6. július 1, 2009 - 8:47 du.

    Van biza, követni kell a hypeot, nincs mese 😀
    http://atispapa.wordpress.com/

    Igen régóta játszom, Prehistorik alap, legnagyobb régi játék. Anno volt egy időszak amikor csak dos volt a gépünkön otthon(1-1,5 év) és akkor kipörgettem mindenféle régi játékot.

  7. 7 siklara
    július 2, 2009 - 11:21 de.

    Köszi a linket, kipakoltalak : )

    Nem is tudom, én talán 8-10 éves koromban kezdtem játszani, de tényleg nem emlékszem… Ha eleget nyaggattam apát, kért nekünk az iskolából az infótanár kollégától játékokat, meg persze néha az osztálytársaimtól is kaptam ezt-azt kölcsön (mennyi floppynk volt…), de vicces módon csak pár játékot toltunk tartósabban. Dina, Shokoban, Pre 1-2, Wolf3D, Duke Nukem, Shuffle stb. Ja meg volt egy sakkprogram, amiben a bábok ütéskor igen vicces módon nyírták ki egymást. 😀

  8. július 4, 2009 - 7:42 de.

    Az a Battle Chess volt, igazán mókás sakkprogi volt, vannak utódai szebb grafikával, de azok nem az igaziak. A kedvenc sakkszerű játékom az Archon volt, ami olyan volt mint a sakk, bábukkal kellett lépni, de ha le akartál ütni vkit, akkor bejött egy minijátél, és egymás ellen kellett harcolni 😀

  9. július 27, 2009 - 7:56 de.

    “Ja meg volt egy sakkprogram, amiben a bábok ütéskor igen vicces módon nyírták ki egymást.”

    Alap 🙂 A minap pont föl is került a gépemre adatmentés ősi cédékről címszó alatt. Persze Vistán csak dosboxban megy 🙂
    Ha kell szivesen eljuttatom hozzád, keress meg valami elérhetőségemen, amit gyakrabban nézek 😀 Vagy stílszerűen küldj egy floppyt 😀

  10. 10 siklara
    július 27, 2009 - 7:07 du.

    Köszi a felajánlott segítséget, de közben megtaláltam, itt fent van: Battle Chess

    😀


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: