13
máj
09

Rovaniemiben jártam, rakat havat láttam

undefined
Arra gondoltam, ideje lenne mesélnem valamit arról, milyen is itt Finnországban, és az április 13-14. között megejtett Rovaniemi haláltúra erre kiváló lehetőséget nyújt. Mielőtt bárki beszólna, az igazi profik Húsvét hétfőn látogatják a Mikulást, világos?
Az egész úgy kezdődött, hogy Laci barátom (ELTÉs angol szakos kolléga a szomszédból) a tavaszi szünet idején a fejébe vette, hogy ha már idáig eljöttünk, pénzünk viszont tökre nem volt a többszáz euróért szervezett Lappföld utakra, azért mégiscsak fel kéne menni a fagyos északra és megtapasztalni valami igazán finneset. Az alábbi élménybeszámóló tulajdonképp azt fogja ismertetni, hogyan lehet relatíve olcsón, mégis maradandó módón megtapasztalni a fagyos északot. Mivel a döntés kicsit viharosan született valamikor húsvét vasárnapján, a nap elment a vonatjegy után szaladgálással és a last-minute kajaszerzéssel. Itt meg kell jegyeznem, hogy a finn vasúttársaság (VR) alkalmazottai egészen lenyűgöztek minket határtalan segítőkészségükkel. A húsvét vasárnapján is dolgozni kényszerülő úr végig mosolygott és látszólag nagyon szívesen magyarázott el minden tudnivalót, kinyomtatott egy rakás papírt és teleírta nekünk az összes létező Rovaniemibe menő és onnan jövő vonat adataival, kikalkulálgatta nekünk, hogy és mivel járnánk a legjobban stb-stb, szóval én csak tátott szájjal bólogattam. A buliba egyébként bevettünk András barátunkat is (ELTÉs informatikus, szintén Erasmusos sorstárs a szemközti épületből), aki ekkor még mit sem sejtett arról, hogy neki is foglaltunk vonatjegyet mwahahahaaa~
De nem volt para, a 3 napi végtelen energiát biztosító kolis hagymaleves-meghajtású kolléga örömmel tartott velünk.

Az utunk a reggeli “majdnem lekéstük a vonatot, mert tökre elfelejtettük, hogy húsvét hétfőn is vasárnapi buszmenetrend van” epizódot leszámítva jó volt odafelé, lelkesen ültünk az emeletes és átlag 160-nal tépő intercitynken és nézegettük az elsuhanó tájat. Párszor egész Magyarországszerű volt, csak a növényzet nem stimmelt egészen: fenyvesek mindenhol… Átmentünk egy csomó nagyobb finn városon, de az állomás környéke mindenhol elég randa. Ouluban átszálltunk egy kicsit szolidabb külsejű vonatra, aztán du. fél 5kor végre megérkeztünk Rovaniemibe. Itt először beültünk egy helyi gyorsétterembe kajálni, mert semmi más nem volt nyitva. Igazán mehettünk volna a világ legészakibb McDonaldsába is, de gondoltuk, a mellette álló és kellemesen szakadt külsejű másik hely biztos olcsóbb… nem volt az, de legalább még a kaja is megfeküdte a gyomrunkat, így egy darabig igazán nem voltunk éhesek. Rovaniemiben egyébként abszolúte semmi nincs, csak panelházak, nagy üres terek, 1-2 híd a vizek fölött, meg néhány szupermarket. A kereskedelem mellett leginkább a Mikulásturizmusból élnek.
Íme pár kép az állomástól a Mikulásbusz megállójájáig, amelynek menetrendjét a huncut tekintetű Mikulással alaposan… megmosolyogtuk.

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Miután ácsorogtunk egy darabig fölöslegesen buszra várva, ami húsvét hétfőn nem jár, elindultunk gyalog, de olyan erőltetett menetben, hogy mire kiértünk a várostól 8 km-re lévő Mikulásfaluhoz, dőlt rólunk a víz. Oda akartunk érni még világosban, a nap pedig meglepően erősen sütött, úgyhogy nagyon vicces volt csaknem pólóra vetkőzve rohangálni a havas tájon. Útközben még beszélgettünk pár kiváncsi finnel, akik megérdeklődték, hogy mégis mi a túróért megyünk oda, ha minden zárva és nincs ott egy lélek se, de mi eltökéltek voltunk. Először egy hídon kimentünk a városból, aztán erdő mellett, majd el a kissé Auschwitzre emlékeztető Mikuláspark mellett, el a fenyők és a Joulupukki közeledtét jelző táblák mellett…

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Aztán egyszer csak megérkeztünk.
A Mikulásfalu kissé giccses, de azért aranyos hely sok-sok ajándékbolttal, kézműves műhellyel és jégszobormaradvánnyal, a Miki háza meg pontosan az északi sarkkör vonalán áll, de valójában a gyönyörű naplemente tette az egészet igazán hangulatossá. Tényleg nem volt ott rajtunk kívül egy lélek sem, de nem is hiányzott a tömeg, így csak a miénk volt. Sajnos északi fényt egyáltalán nem láttunk, mert nagyon felhős volt az ég és később a ködöt is vágni lehetett, de hát ez van, majd egyszer talán még lesz hozzá szerencsém valahol. Az északi sarkkört viszont nagggyon durván átléptük.

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Ugye nem csak szerintem ijesztő a toronyról pszichotikusan néző Mikulás? FIGYEL AZ ÉV MINDEN NAPJÁN, ÉS HA ROSSZ GYEREK VAGY… Azt meg nem tudom, kinek van fölös 100 eurója snowmobile safarira, mi mindenesetre beértük a táblával. Még a hőmérőjük sem működött, de ezt talán elhallgathattam volna, hiszen sokkal menőbb lenne azt terjeszteni, hogy “HALÁLTÚRÁZTUNK A SARKKÖRÖN TÚL ÉS -15 FOK VOLT… NAPPAL”.
Sötétedés után átszaladtunk a Mikifaluból az út túloldalára egy benzinkút melletti éjjel-nappali restaurantba kicsit megpihenni és térképet szerezni a környékről, amiből nyilván sejti mindenki, hogy baromi felkészülten érkeztünk. A fiúk kinéztek valami 10 km-re fekvő tavat és a vendéglős pasas (aki egyébként TELJESEN gyogyósnak nézett minket, hogy éjszakai túrázni akarunk a környéken) készségesen felhomályosított minket, meg adott kis fényvisszaverő fityegőket is, hogy ne üttessük el magunkat az autóúton. Persze nem ott akartunk menni, de több órás kísérletezés után csak ráfanyalodtunk, mert az erdei út egy ponton véget ért és egyébként sem haladtunk valami gyorsan a néhol térdig érő hóban. Az út előtt még felmásztunk egy jó magas és nagyon rozoga kilátóba is, ahonnan utoljára megnéztük a kivílágított és még akkor is zenélő Mikifalut, mielőtt elindultunk.

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

Nem tudtam megállni, hogy ne tegyek be még pár naplementés képet, gyönyörű volt. Azt viszont nem tudom, kinek az ötlete volt a kilátónak szánt rozsdás és imbolygó tákolmány tetejére még egy ajtót is tenni, de ezek után ne csodálkozzanak, hogy annyi az öngyilkosság náluk…
Mentünk a semmi közepén zseblámpa és minden nélkül, alig láttunk valamit, nem érzékeltünk, mennyit haladunk, egyáltalán jó felé megyünk-e, néha beszakadt alattunk az “út” és mellig süllyedtünk a hóban, a cipőnk pár óra után beázott stb. De rengeteget vihogtunk közben és az egész utat végigökörködtük, kivéve mikor épp halálosan be voltunk rezelve a gyanúsan közelről jövő vonyításoktól… a srácok még késeket is elővettek. Az lett egyébként a vége a dolgnak, hogy utólag megtudtuk, a cél előtt 500 m-rel fordultunk vissza! Nem mertünk továbbmenni, mert azt hittük, már elmentünk mellette és kezdett nagyon hideg lenni, András meg már menni alig tudott és kezdett kétségeinek hangot adni a vállalkozás sikere és értelme felől, de bevallom, már nekem is pöttyet visszafordulhatnékom volt, mert elég reménytelennek tűnt az ügy. Útközben megálltunk még egyet kajálni egy étteremszerűség verandáján, miközben eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha a tulaj egyszer csak kirongyolna a vadászpuskájával és agyonlőne minket, amiért épp ott jutott eszünkbe csövelni. Ide egyébként egy az autóútról nyíló kis mellékutcaszerűség vezetett és nem volt nehéz észrevenni, mert egy elképesztően gusztustalan és messziről csak simán hallucinációnak tűnő neonizé világította meg. E lidércfény mindannyiunkat megbabonázott, és azt hiszem, részben el is nyelte a lelkünket…

Photobucket Photobucket Photobucket

Omnomnom break, én meg kínomban szegény gyufaárus lányt cosplayeltem…
Visszafelé már az autóúton jöttünk, amiben az volt vicces már odafele is, hogy időnként jött is egy-egy autó és olyan erővel világított meg minket, hogy utána percekig megint nem láttunk semmit. Közben ránk hajnalodott, érdekes volt látni, hogy már 3 felé világosodott, a nap meg olyan hirtelenséggel jött fel 6 körül, mintha valaki felkapcsolta volna a villanyt. Viszamenet útbaejtettük még egyszer a benzinkutat is és melegedtünk egy fél órát, de addigra már eléggé készek voltunk. Laci a nem elégséges kajabevitel következtében fokozatosan járásképtelenné vált, én meg egyszerűen csak majd megfagytam, mert nem elég, hogy egész éjjel kint voltunk és kellően átfagytam, az álmosság sem segített. Mivel az út előtti éjjel is csak másfél órát tudtam aludni, a többiekkel együtt lassan két napja folyamatosan talpon voltunk, így nagyon alváshiányos voltam már. Mivel viszont az álmosságtól is fáztam, visszafelé rohamléptekben haladtam, hogy valamennyire kimelegedjek, és mire az állomásra visszaértünk, már leülés után azonnal elaludtam… A fiúknak a hideggel nem volt bajuk, sőt, néha még melegük is volt, így párszor még egy plusz kabátot is kaptam. Időközben a korábban szintén ereje végét járó András egészen megtáltosodott és főnixmadár módjára feltámadva kijelentette, hogy ő mégsem jön még haza, hanem egy későbbi vonatra vesz inkább jegyet. Hiába, éjszakázásban egy kolis informatikussal nem versenyezhetsz. 😀 Ettől a naptól fogva egyébként áhitatos tisztelettel és csodálattal tekintünk a kimeríthetetlen energiatartalékú Andrásra, és szent meggyőződésünk, hogy a titka a korábban már emlegetett hagymalevese. A receptet azóta sem osztotta meg velünk.

Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket Photobucket

A visszafele utunk a vonaton pokolian indult, mert csak aludni akartunk, de a jegyünk valami gyerekkocsiba szólt, ahol csupa hangosan visítozó 2-3 éves gyerkőc nyúzta a rendelkezésre álló csúszdát és kicsi mászókákat. Sikerült átülnünk máshová, de az meg borzasztóan kényelmetlen volt, úgyhogy ott meg azért nem tudtunk aludni… Kb. az utolsó 2 órára lett rendes helyünk, de addigra már inkább csak dumáltunk és utána otthon aludtam másnap du. 4-ig. 😀

És most némi durvulás… Szóval miről is híres Rovaniemi a Mikuláson és az északi sarkkörön kívül? Segítek: Finnország –> HARD ROCK. Az a helyzet, hogy a Lordi énekese éppen idevalósi, rájuk meg nyilván emlékszik mindenki még 2006-ból, amikor a Hard Rock Hallelujah című legsikeresebb nótájukkal megnyerték a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivált. Ennek örömére a 2007-es Euróvíziós Dalfesztiválra el is készült egy csodálatos nyitóvideó, ami egyszerre nagyon hard és nagyon rock és nagyon… lol?

A Lordi annyira kemény és durva, hogy az már ciki.
Sorolnám a nagyon rock és nagyon finn klippben szereplő kliséket, szigorúan kapitális betűkkel, hogy érzékeltessem, mindez mennyire kemény: HÓ, JÉG, ZUHOGÓ JÉGTÖMBÖK, KIETLEN TÁJ, SZIKLÁK, FENYVESEK, FARKASOK, ROBBANÁS, ÉSZAKI SARKKÖR, ÉSZAKI FÉNY, LIDÉRCEK, MEGKÉRDEŐJELEZHETŐ NEMŰ ALAKVÁLTÓ FINN ZOMBISÁMÁN, LAPP SÁTOR, ORKOK, SZÖRNYETEGEK, KOPONYÁK, TŰZ, LÁNCOK, FÁKLYÁK, LÁNGOLÓ SZIMBÓLUM, DENEVÉRSZÁRNYAK… A TŰZ VOLT MÁR?
Van tehát egy finn rockegyüttesünk, aminek az énekese egyik kezében a mikrofonnal, másikban egy rénszarvasdaraboló baltával énekel holdjáró cipőben, és a többiekkel egyetemben szörnynek van beöltözve. Azért el kell ismerni, tudnak hangulatot csinálni és a zenéjük igen jó, szóval igazán… bűbájos társaság. Lefogadom, a maszk alatt biztos épp olyan kedves és jámbor mindegyikük, mint a legtöbb finn. A dalszövegeik is igazán szórakoztatóak, egyszerűen nem tudok nem felvihogni minden alkalommal, mikor meghallom pl. a “THE DEVIL’S A LOSER AND HE’S MAH BITCH” refrént.
Rovaniemiben megtaláltuk az éttermüket, ami sajnálatos módon zárva volt, de a nevétől azért így is röhögőgörcsöt kaptunk.
Photobucket
LORDI ROCKTAURANT

Reklámok

4 Responses to “Rovaniemiben jártam, rakat havat láttam”


  1. 1 atis
    május 14, 2009 - 9:19 de.

    Tisztességes bejegyzés…
    Látom jól eléldegélsz a messzi északon, lesz mit mesélni majd az unokáknak :). Örülök neki, hogy nem ettek meg titeket a farkasok, kár lenne értetek. 😀 Számomra az az egyik legfurább, amit te is írtál, hogy még ünnepnapon is dolgozó emberek milyen kedvesek. Képeket majd később megnézem, mer most egyiket se akarja betölteni.

    Lordi: Hát igen, nem egy hétköznapi zenekar, vannak jó számaik, bár szerintem a GWAR sokkal gonoszabb. Ott aztán van belezés meg minden a színpadon, egyszer voltak pesten, kb 20an ha voltak a koncerten 😀 Akor azért néztem nagyot mikor a lordi nyerte az eurovíziós dalfesztivált, nem gondoltam volna, bár tény, hogy ők voltak a legjobbak.

  2. 2 siklara
    május 14, 2009 - 12:56 du.

    Ami azt illeti, sajnos tényleg nem igazán a tanulás kapta a főszerepet idekint, aminek még meglesz a böjtje… De nem kell rosszra gondolni, nem züllöttem el egészen, ahhoz itt egy vagyon se lenne elég. 😀 A finnek tényleg egy elképesztő népség, vannak fura dolgaik és továbbra is elég távolságtartóak, de nagyon megbízhatóak és segítőkészek. : )
    Volt még pár nagyobb kaland, amikről illene utólagosan beszámolnom, csak hát a lustaság és minden más… meg egyébként se hiszem, hogy túl izgalmas mindezt olvasni, inkább csak magamnak irkálom le, hogy valamilyen formában megmaradjon a fejemben ez a szokatlan félév. 😀

    A Lordinak tényleg van pár tök jó száma, a GWARt viszont hála az égnek hírből sem ismerem. 😀

  3. 3 Norbi
    május 17, 2009 - 10:16 de.

    Ismerős ez a cél előtti visszafordulásos feeling. 😀 Én meg még 3 magyar elhatároztuk, hogy elmegyünk egy tóhoz éjszaka orvhorgászni (ezt azért a svédek elég keményen büntetik), mert halat akartunk enni. Szal felkerekedtünk, mindenen átvágva végül a cél előtt 40 méterrel fordultunk vissza, mert mi hülyék lámpát nem vittünk, viszont tök sötét volt … :p

    Amúgy a tanulásról szerintem le is mondhatsz, mint tevékenységről. Én is megpróbáltam többször is, de nem ment, szal már lélekben készülök a sok bukásra. :S 😀

  4. 4 siklara
    május 21, 2009 - 7:48 du.

    Pfff… De odaát nem a hal a legolcsóbb kaja? Mert itt a finneknél én lassan halmérgezést kapok…

    Öhm, már lemondtam, de még teszek kétségbeesett próbálkozásokat, mert ha nem, nagyon sokba fog nekem fájni. :\


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: