02
feb
09

Helsinki – kezdetek

undefined
Hej! Moj-moj! (finnül beköszönés letudva)
Nem véletlenül nem írtam ide száz éve semmit, az utóbbi időszak ugyanis meglehetősen rázósan telt. Még tavaly kora tavasszal megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat angol és töri szakon is, és az előbbi valahogy összejött, úgyhogy angol szakos hallgatóként lassan egy hónapja Helsinkiben telelek. Köszönhető ez a szerencsének és a sok kapott segítségnek, meg annak, hogy télen senki sem akar Finnországba jönni. Buták, nem tudják, mit hagynak ki.
Előljáróban annyit, hogy ez az összefüggéstelen izé egy élménybeszámolószerű valaminek lett szánva, de majd még a jövőben alakul attól függően, épp milyen hangulatban vagyok és/vagy le tudom-e győzni a lustaságomat. Gondolkodtam rajta, hogy szenteljek-e külön blogot a kinti élményeimnek, de végül arra jutottam, hogy ne szemeteljük már tele a netet, van annyira random és kaotikus a mostani is, hogy bőven elfér még itt a többi vacak között pár finnországi bejegyzés.
Először pár szót arról, hogy miért épp Helsinkit választottam. Ha vicceskedni akarnék, mondhatnám, hogy azért, mert a Helsinki majdnem olyan, mint a Hellsing, és ez jó, de természetesen nem erről van szó. Túl sok úticél között nem lehetett válogatni, nekem meg valószínűleg ez volt első és utolsó lehetőségem arra, hogy némi anyagi támogatással külföldön lebzselhessek tanulás címszóval, úgyhogy igyekeztem valami érdekes helyet kiválasztani. Hollandia, Belgium… Ide mehetek bármikor busszal/fapadossal is, de egy északi országba aligha keverednék el csak úgy, elvégre messze vannak, meg nem is a legtipikusabb nyaralóhelyek. Svédország nagyon drága, úgyhogy akkor már inkább legyen a valamivel olcsóbb, de még így is eszetlenül drága Finnország. Finnországon belül több helyre is lehetett jönni, de a szebb Turku hamar kiesett, mert 10 hónap sok lenne a jóból; így maradt Helsinki és a 4 hónapra szóló ösztöndíj. Egyéb nem elhanyagolható szempont: télbolond vagyok, nagyon. Részben talán mert decemberben születtem és a karácsony is egy kellemes ünnep, de leginkább a csendet, a nyugalmat, és a hosszú éjszakákat szeretem benne. Sokan mondják, hogy a téli sötétség milyen undorítóan depresszáló, én viszont borzasztóan szeretem a hangulatosan megvilágított esti utcákat, a sok havat, a korcsolyázást, és a tél egyéb mellékhatásait. Látni akartam igazi havat. Nem mintha az otthoni nem lenne elég jó, csak ritka, kevés, és hamar elolvad. Nálunk a tél leginkább a latyakról szól, itt viszont egyelőre hihetetlenül szerencsés voltam az időjárással.
Azt, hogy én január 6-án Helsinkibe fogok repülni, valahogy még január 5-én se nagyon voltam képes felfogni, pedig időközben kedves egyetemi évfolyamtársaim is elbúcsúztattak, meg a bőröndbe is egyre több cucc került. Ja igen, kénytelen voltam beruházni egy laptopra is, úgyhogy e sorokat egy HP 530 renew gépicsekről pötyögöm. (Igen, vannak rajta játékok is, a Thief 1-2 gond nélkül fut rajta, úgyhogy valahogy majd csak életben maradok idekint.) A vizsgáim egy részét totálisan elszúrtam és csupa ötös szeminárium után sikerült összehoznom az eddigi legkatasztrofálisabb félévemet, mert az utolsó napokban már nagyon nem tudtam odafigyelni a tanulásra. Sajnos Helsinki ilyen szempontból nem volt a legjobb választás, mert finnéknél nincs olyan, hogy vizsgaidőszak, a félév pedig január 12-én elkezdődött, így már január legelején kint kellett lennem, holott nálunk még csak ekkortájt kezdenek igazán beindulni a vizsgák. Szíííívááááás. Visszatérve az elutazáshoz, az utolsó pillanatban úgy alakult, hogy a család helyett két gyerekkori jóbarátom kísért ki a Ferihegyre, és végignézhették, ahogy fokozatosan pánikba esem a gondolattól, hogy én tényleg megyek Helsinkibe. A repülőgép kapásból fél óra késéssel szállt fel, mert néhány olasz nem bírt időben megérkezni, de addig is találkoztam két magyar lánnyal a várakozó utasok között, ráadásul egyikük szintén angol szakos Pázmányos volt, akivel azóta idekint is összefutottunk egyszer. Mivel életemben először utaztam nem fapados repülővel, majdnem leestem az ülésről meglepetésemben, mikor a Malév járaton még üditőt, kávét és némi harapnivalót is adtak (első gondolatom persze a “KÖSZÖNÖMNEMKÉREK” volt, nehogy ezért is külön fizetni kelljen XD).
A megérkezés igazán kellemesre sikeredett, Helsinkiben ugyanis épp hatalmas pelyhekben hullott a hó, ami – mint megtudtam azóta – egyáltalán nem volt jellemző az utóbbi két évben. Már a repülőről gyönyörűek voltak a finn főváros fényei és időközben úgyis egészen lehiggadtam, úgyhogy kezdtem határozottan lelkes és besózott lenni. A szállásom kulcsaival ugyan volt némi gubanc, de egy nagyon segítőkész, Helsinkiben lakó magyar lánynak hála azokat is át tudtam venni valamikor éjfél után a városközpontban lévő vasúti pályaudvarnál. Innen a 71-es busszal kellett kibuszoznom a külvárosba, ahol a szocialista építészet egyik remekébe költöztem be. Persze ez sem ment olyan simán, mert a hideg ellenére a már folyt rólam a víz a csomagok miatt, a buszsofőr meg csak értetlenül pislogott, mikor kértem, hogy majd szóljon a “Vuolukiventie” megállónál, ha már a megállóneveket a megállóban és a buszon sem igazán szokták feltüntetni. Mikor mondtam, hogy külföldi diák vagyok, megnyugtatott, hogy akkor már sejt valamit, mert van egy hely, ahol reggelente sok külföldi száll fel. Éljen. Szerencsére jó helyen rakott le, úgyhogy utána már csak bő 20 percet botorkáltam az éjszakában a pontos címet keresve, aztán félholtan bedőltem az ajtón, ruhák be a sarokba, és alaposabb körülnézés nélkül már ugrottam is a kádba. Félálomban még előkotortam az ágyneműt, aztán hajnali 3 körül már aludtam volna, ha nem lettem volna félig éhenhalva, így 4 után inkább fölkeltem összeütni egy smacklevest, más kajám ugyanis nem volt még. Üres gyomorra ilyesmit begyűrni nem volt a legjobb ötlet, így kellően rosszul lettem ahhoz, hogy másnap fél 11-ig magamhoz se térjek. Ez picit kellemetlen volt, ugyanis reggel 9 óta tartott az eligazítás (orientation course) az egyetemen, ahová még el is kellett volna találnom valahogy. Ezt is megoldottam, és mint kiderült, nem maradtam le semmiről. Éljenx2. Az elkövetkező pár napban begyűjtöttem egy rakás tájékoztató salátát, kaptam egy nevemre szóló mappát mindenféle hasznos papírral, és beosztottak egy bölcsészes tutorcsoportba. Egy csoportba kerültem a többi (ELTÉs) angol szakos magyarral, így őket már kezdettől fogva ismerem, meg az is kiderült igen hamar, hogy mind idekint laknak a központtól fél órára Vuolukiventiében egy-egy enyémhez hasonló panelszörny garzonlakásában, így bármikor átmászkálhatunk egymáshoz. Azóta persze megismertem a többi kinti magyart is, csináltunk pár közös programot, de ezekről és magáról a városról majd még később bővebben egy másik bejegyzésben, mert a jelenlegi kezd kicsit hosszúra nyúlni.
Folyt. köv.

Advertisements

11 Responses to “Helsinki – kezdetek”


  1. február 2, 2009 - 8:54 de.

    Irigyellek, ugye tudod? :D; Kyoto mellett épp Helsinki az a város, ahová szeretnék evilági pályafutásom során legalább egyszer eljutni, úgyhogy ez az élménybeszámoló most valahogy nagyon jól esett :3; Várom a további fejleményeket. Ja, és én is tél párti vagyok ^.^

  2. 2 norbimennihalmstad
    február 2, 2009 - 8:04 du.

    Hej (szia svédül) Klári!

    Erről a nicknévről nem ismersz, de én vagyok norbee007, és én is Erasmusszal vagyok kint éppen … Svédországban. 😀 Azért annyira nem drága a hely, mint ahogy leírtad, de nem egy magyar pénztárcának való hely az biztos.
    Én jan. 10-én érkeztem ki, és sajnos nem találtam havat, pedig én is imádom a telet. Azonban én a tengernél vagyok meglehetősen délen, és ez miatt olyan hideg szelek szoktak fújkálni, hogy azóta megutáltam a hideget.
    Sok sikert a kint tartózkodásodhoz és tanulj is egy kicsit, ne csak a bulikon járjon az eszed. 😉

    Hej do!
    Norbee007

  3. 3 atis
    február 2, 2009 - 9:40 du.

    Gyerekek iregyellek titeket elég rendesen. Sajnos nekem nem volt és nem is lesz ilyen ösztöndíjjra lehetőségem, pedig biztosan életre szóló élmény.
    Bár az is tény hogy én már csak a repülő miatt sem lennék képes eljutni ilyen helyekre. Inkább lövöm fejbe magam minthogy önként felmásszak egy gépre. Földi lény vagyok ragadva 😀

    Azt Sajnálom Klári h nem tudtunk előtte összetalálkozni, de sajna az istennek sem akart ereszteni az utóbbi hónapokban az ütemterv. De remélem, h mikor visszajössz, akor beszélgethetünk és élménybeszámolót tartasz mindenről ami történt:)

  4. 4 siklara
    február 2, 2009 - 11:17 du.

    Junchi: Komolyan Helsinki az egyik nagy úticélod? Hát ezt nem gondoltam volna. Csak 2 és fél óra repülővel, gyere és látogass meg! 😀 Egyébként meg örülök, hogy szintén télpárti vagy, mert lesz itt még bőven havas-jeges kép. : )

    Szia Norbee! 😀 Rémlett, hogy még tavaly valamikor a svédekhez készültél, ezek szerint azóta szerencsésen megérkeztél. Meddig maradsz Halmstadban? Szintén az ország déli részén vagyok, és bár a szállásom fönt van a város északi részében, a köztpontban elég rendesen fúj a szél, hát még a szomszédos szigeteken… De nincs is jobb, mint egy kiadós átfagyás után a gőzölgő kakaót kortyolgatni az agyonfűtött szobában. : )
    Egyébként meglep, hogy azt írod, nem olyan drága ott az élet, mert ismerősök beszámolói alapján itt fent északon is úgy mennek a dolgok, hogy minél keletebbre jössz, annál olcsóbb az ország, ergo Norvégiához képest Finnország számít a helyi Balkánnak. Persze ettől még Helsinki a világ egyik legdrágább fővárosa… Szóval no worries, amilyen áron itt az italt mérik, még annyit se fogok inni, mint otthon. XD
    Érezd jól magad és bulizás mellett azért igyekezz magadra szedni némi tudást és hasznos élettapasztalatot is! : )

    atis: Sok országba busszal és vonattal is simán el lehet jutni, az Erasmushoz meg szerintem lángésznek se kell lenni, ennek ékes bizonyítéka, hogy manapság még a magamfajták is kaphatnak ilyet XD Meg persze van egy rakás más ösztöndíj is, csak utána kell nézni, hogy nálatok milyen lehetőségek vannak.
    AZt meg sose sajnáld, hogy nem találkoztunk egy ideje, mert lesz még alkalmunk összefutni, aztán miközben elmesélem, melyik elfagyott lábujjamat mikor amputálták, te is szépen beszámolsz a tűzoltó karrieredről. 🙂

  5. február 3, 2009 - 10:53 de.

    lesz itt még bőven havas-jeges kép. : )

    Yeeey! ^^; Bár speciel bármilyen havas-jeges képnek tudok jelen percben örülni, ha már ilyen semmilyen volt idén a tél kishazánkban… 😦 (ehh, még latyak sem volt…).

  6. 6 Benji
    február 3, 2009 - 8:39 du.

    Noffene! Jól eltűntél. Már azt hittem akkor hallok felőled legközelebb, mikor hazajössz 😮
    Örülök hogy egyben vagy 🙂

  7. 7 norbimennihalmstad
    február 4, 2009 - 9:45 du.

    Klári: Halmstadban vagyok a tenger mellett, 150km-re délre Göteborgtól, és szintén 150km-re Malmötől, valamint másfél órányi vonatozással Koppenhágától. Szal elég délen, de azért itt is hideg van … mondjuk főleg a szél miatt. Irtó hideg tud fúlyni a tenger felől márpedig a szállásom 5 percre van tőle. 😀 Ja és amúgy Halmstadban veszettül esik a hó, remélem megmarad. 😀
    Pia: Finnországban nem tudom hogy megy, de itt Svédországban piát csak úgy nem kapsz a sarki közértben max sört, mert itt minden piabolt állami tulajdonban van, és aranyárban vannak az alkoholok. 300-400 korona egy szarabb vodka (1 korona most 27 forint). :S Még jó, hogy vannak bejáratott pia-dealerek itt (a miénk egy costa-ricai csávó), akik 90 koronáért hozzák az iható vodkát, ami annyira szar, hogy szörppel szoktuk inni. XD
    A tudásról annyit, hogy most probálnék szakot cserélni (már csak a magyar tanszékvezetőm engedélyére várok), mert egyrészt bazi nehéz (biztonságpolitika), másrészt nem tudok semmit sem beváltani az itteni tanulmányaimból. Most hosszú lenne kifejteni, hogy miért ezért csak annyit mondok, hogy a svéd oktatási rendszer áldozata vagyok. 😦 Ezért minden pillanatomat bulizással töltöm. XD

  8. február 5, 2009 - 10:10 du.

    Szia Siklara!

    Jó egy kicsit hallani felőled, már azt hittem, meghalt a blogod meg te is. BULIZZ!!! nagyon sokat, mert nem sok ilyen lehetőséged lesz az életben XD. És igyál jó sok vodkát. Amúgy a finneknél ilyenkor télen mennyire van hideg és mennyire van nagy hó?

  9. 9 siklara
    február 6, 2009 - 10:43 de.

    No, elnézést, megint ellustultam, meg épp az otthoni tárgyfelvétel miatt idegelek, de hétvégén most már tényleg jön valami használható bejegyzés.

    Benji: Az eltűnés rossz szokásom, de rossz pénz nem vész el. 😀

    Norbee: Tudom, átsasoltam a blogodra, nyehehe. : ) A piákkal kb. tök ugyanez a helyzet itt is, úgyhogy nem nagyon fogok Finlandia vodkát szürcsölni… Na nem mintha akkora alkesz lennék, már 1-2 pohár bortól is simán fejreállok. XD
    Sajnálom, hogy a tanulmányokkal gondban vagy, remélem, valahogy majd megoldódnak a dolgok. Ami az elismertetést illeti, sajnos az Erasmusnak csak elméletben az a lényege, hogy amit kint tanulsz, azt otthon majd el is ismerik. Nekem világosan megmondták, hogy ilyesmiről ne is álmodjak, de legalább nem kell ezzel se szenvednem, helyette fölvettem pár olyan tárgyat, ami érdekesnek tűnt. XD

    Szia Surci!

    Még élek, és ami azt illeti, te sem viszed túlzásba a blogod frissítését, bár nem vitatom, az én aktivitásomhoz mértem you are OVER 9000 indeed. (btw, egyszer próbáltam nálatok kommentelni, akkor is jól elszállt az egész, de most majd megint megpróbálom, lol).
    Bulizni eddig egyszer voltam egy Erasmusos bulin, az is elég semmilyen volt, de remélem, ilyen téren majd még javul a helyzet. Sajnos buli szempontból nem a legjobb helyen lakom, és ezek az árak… De még van idekint pár hónapom, szóval majd csak lesz valahogy, legalább pár magyar estet össze kéne hozni a többiekkel.
    Az időjárás kifejezetten kellemes, mikor megérkeztem, itt sokkal melegebb volt, mint otthon, és mostanában se nagyon ment -5 °C alá a hőmérséklet. Múlt hétvégén ugyan volt egy hidegfront és akkor megtapasztalhattam a -15 °C-t is egy szeles szigeten, de egyébként nem vészes. A hó nem nagyon esett pár napja, így a korábbról megmaradt fagyott csontkeménnyé. Volt is pár elnyalós-csuklótörős baleset errefelé, de én még egyben vagyok. : )

  10. 10 Doggod
    február 8, 2009 - 12:33 de.

    Hallo!

    Na már azt hittem nem lesz ebből semmi. Még nyáron, mikor utoljára találkoztunk, mondtad, hogy lesz valami Helsinki, de nem láttam itt a blogon nyomát, már azt hittem le lett fújva (úgy emlékeztem őszi félévre mész :P)
    Időközben én meg már kiélveztem magam itt az Unin az őszi félévvel, még 5 vizsga a következő két hétben, és utazok haza. 😉 (és naná, hogy a két legnehezebb között egy nap pihenő van csak)

    Ami az utazást illeti: ha az ember akar, akkor utazik, az anyagi dolgok ebben kevesebb szerepet játszanak, mint amennyit annak tulajdonítanak (Pláne európán belüli utazásnál).
    Azt persze hozzá kell tenni, hogy ezt nem a sok hónapos, tanulmányi külföldön tartózkodásra értem, hanem arra, hogy az északi országokba másképp nem biztos, hogy elkeverednél.

    Majd remélem beraksz ide pár képet, még nem nagyon láttam ugyanis képeket helsinkiről. 🙂

    Na dann, alles Gute und viel Spaß!
    (Und lass dich nicht verarschen!;))
    (gyk: /me német ösztöndíjas)

  11. 11 siklara
    február 8, 2009 - 8:27 du.

    Ja hogy te vagy Doggod… Oh wow, biztos mondtátok már, de totál elfelejtettem, úgyhogy most meglepődtem XDD
    Rólad tudtam, hogy sikerült kimenned, és ha nem gond, egy ráérősebb napodon ki is foglak valamelyest faggatni a kinti élményeidről. Tesódtól értesültem róla, hogy állati jól érzed magad, aminek nagyon örültem, és kaptam tőle néhány havas fotót is a szállásod környékéről. 🙂 Gondolom, most már csak a vizsgák vannak hátra… Egy nagy kalappal!
    Tudom, hogy az utazás akarat kérdése, inkább azt próbáltam megfogalmazni (csak nem sikerült), hogy Finnország olyan hely, ami mindig is érdekelt, de magamtól mégsem biztos, hogy valaha is elnéztem volna ide, mert ha már összekuporgatok némi pénzt utazásra, inkább utaznék pl. Skóciába. Így tanulmányi ösztöndíjjal azonban kicsit más a helyzet, mert eleve le vannak szűkítve a lehetőségek, amik közül messze ez tűnt számomra a legérdekesebbnek. Azóta sem csalódtam a helyben, nagyon élvezem az ittlétet, és átvágni sem fogom hagyni magam! 😉
    (Btw, tök jó, hogy odakint alighanem nagyon penge lettél németből, nekem itt sajnos max. az angolom fejlődik…)
    Az új bejegyzésbe szórtam képet rendesen, de természetesen be van még tárazva egy csomó magáról a városról is, már csak valami magyarázó szöveget kéne gyártanom melléjük. 😀


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: