Győri animecon 2008

A körülmények kedvező alakulása okán kb. két nap alatt eldőlt, hogy lenézek Győrbe. Az idei nyári con totemállatául ezennel keményfenekű Kaworut választom, aki fenéklenyomatos műanyag szikláján trónolva olyannyira otthagyhatatlannak bizonyult, hogy egy általam fél délután taperolt Itsuki figura fölötti győzelme után végül őt hoztam haza és tettem meg polcom új urának. Az eladó leányzótól ezúton kérek elnézést az egész napos pult fölötti hezitálásaim és nyálszitálásaim miatt, de ezek a Nagisa Kaworu vs. Koizumi Itsuki deathmatchek elhúzódóak tudnak lenni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy az egyik gyakorlatilag a másik “leszármazottja”, én pedig mindkét fabulous kis fickót nagyon csípem.
Oké, most már írok a con-élményről is. Egyik kedvező körülmény az volt, hogy kedden elnéztem egy WordPress blogger összeröffenésre, ahol a pár bloggal arrébb lakó M@D_FiSt fölajánlott egy helyet a (szülei) kocsijában, ha van kedvem vele és az Andi-SunyiNyufi párossal lemenni. Ki hagyna ki egy ilyen lehetőséget? Az utazás természetesen vihogósan telt és az út szélén kikötött két kamionnal ellentétben mi meg is érkeztünk Győrbe, majd egy kis bolyongás után a Krúdy Gyula Gimnáziumba. A con helyszínileg nagyon tetszett, mert a sulin belül volt bőven hely, a pultok egy tágas előcsarnokszerűségben lettek felállítva és valahogy az egésznek volt egy barátságos-iskolapados hangulata. A nagyteremként funkcionáló tornaterem is jó lett volna, ha sikerül összehozni a sötétítést, meg voltak némi gondok a technikával is, de engem mindez nem különösebben gátolt abban, hogy jól érezzem magam, ezúttal úgyis kihagytam az összes programot. Helyette délelőtt összefutottam néhány AnimeAddictsos emberkével, illetve megismerhettem a jelenleg AMV-guruként futó és ismét két előkelő helyezést elért Luggeriano pajtást. Csak hogy még egy kicsit “büszküljek” (a szó a magyar Nana manga 1. kötetéből származik), további nagy formátumú hazai animés egyénekkel hozott össze a sors, így pl. ismét találkoztam a szintén AMV-dömper Jaakuval, este pedig a nemzetközi AMV-master Velhoval.
A délelőtt egyébként nagyjából úgy nézett ki, hogy bejutás után (thx az illetékeseknek!) odamentem beszélgetni és élősködni a nagyfőnökökhöz az épp felépülő Mangafan pulthoz, aztán valahogy ott ragadtam eladósat játszani (“WHADAYA BAAYIN’?” – erről és Merchant Guyról bővebben majd a Resident Evil 4-es postomban szólok), de többnyire csak ücsörögtem a háttérben és lebzseltem. A bázisommá vált pult mögül néha előmászva róttam pár kört a teremben néhány weeaboo item begyűjtése céljából, majd hamarosan ki lett próbálva a helyi játszótér is, mivel meg volt beszélve egy találkozó a Győrben lakó unokabátyussal és kedves családjával is, akik Győrbe jövetelem másik kedvező körülménye voltak. Fontos küldetést teljesítettem, ugyanis le kellett szállítanom és épségben átnyújtanom a Hupikék törpikék néhányának és házaiknak műanyag mását, hogy a törplázban égő Julcsinak legyen pár évre elegendő ajándéka az elkövetkezendő karácsonyokra, húsvétokra és szülinapokra. : ) M@D_FiStnek ezúton szeretném megköszönni a küldetés sikeres végrehajtásában játszott szerepét, Aprajafalva ugyanis az ő csomagtartójában utazott XD
A weeaboo itemekre visszatérve annyit meg kell jegyeznem, hogy kicsit szégyellem magam szellemi visszafejlődésem miatt, ugyanis vettem magamnak egy “nyalóka alakú” Roy Mustang kulcstartót; a meghatározás papírzsepitől származik, akivel szintén összetalálkoztam és akinek úgy megörültem, hogy majd kiugrottam a bőrömből, bár vörös hajával és cowboy kalapjával tuti föl nem ismerem, ha nem ugrik a nyakamba XD A fentebb már kielemzett Kaworu babóca végképp NO COMMENTO, egész nap abban reménykedtem, hogy valaki vagy őt vagy Itsukit elviszi és akkor nem kell folyton visszajárnom a pult fölé belső zsugori és épeszű énemmel viaskodni. Este, kb. a pult összepakolása előtt csak visszarohantam megvenni, hogy éjjel jól aludjak, még ha tökre nem is jellemző rám a porfogógyűjtés. Ezen kívül még összeszedtem ezt-azt: a Kázmér és Huba gyűjtemény 1. kötetét, két Árnybíró kötetet, egy Fumoffu DVD-t, meg a történelmi jelentőségű, első cikkes Trigunos Mondot, ami már megvolt egyszer, de eltűnt valahová.
A mangafan pult mögötti lebzselés alatt sokat beszélgettem a szintén jelen lévő Lonewolf és drwest kollégákkal (drwesttel és papírzsepivel újrateszteltük a játszótér hintáit), néha Csabával, dancival, Tonyával, a délután a pult elé beparkoló Andi-Nyufi-M@D_FiSt trióval, meg akit épp lehetett fárasztani, így aztán gyakorlatilag már a társaság miatt marha jól éreztem magam, nem is hiányoztak a szokásos programok. Fényképeket sem készítettem, de ha valakinek van képe az arany vécépumpával rohangáló Luigiról, nagyon gyorsan pakoljon nekem ide linkeket!! Btw, ez a reklám helye: Luigi is vásárolt a Mangafan pultnál! A nagy találkozások csak nem akartak abbamaradni, mert összepakolás után a tornateremben belebotlottam egy atis-MaRtiN-trent triászba, a női vécében pedig egy csodás Dogsos pólót viselő sheliával futottunk össze, aki szívesen megmutatta a frissen beszerzett, szinte még meleg Gintama mangakötetét és miután azt megtapogattam-körberajongtam, beszerzési tippekkel is ellátott (justmanga.com – use it!). Köszönöm és ne haragudj, hogy először alig akartalak megismerni, addigra már eléggé készek voltunk…
A pultok összepakolása és a díjátadósdi után útitársaimmal elbizonytalanodtunk a következő lépést illetően, de mivel fáradtak és kiéhezettek voltunk, nekivágtunk boltot keresni. Kiderült, hogy szombat este már csak a nagyobbik Tesco tart nyitva, így kisebb autós kirándulást téve beszabadultunk koffeintankolni egyet. Amúgy tudtátok, hogy a Tescoban 10 forinttal olcsóbb a legtöbb PC játék, mint idehaza pl. az 576 shopban? Visszatérve a con helyszínére az Akira vetítés helyett leültünk a kinti padokon és még egy utolsót társalogtunk a sötétben, majd olyan hirtelenséggel ültünk be a kocsiba, hogy a bent ücsörgő atiséktől el sem köszöntem, ne haragudjatok! A hazaút alatti eszmecserék a reggelinél is veszélyesebbek voltak, komolyan mondom, életre szóló élmény ilyen csapattal egy kocsiban tartózkodni. Mivel a kedves sofőr úr gyakorlatilag a házunk kapuja előtt tett le, nem kellett együtt villamosoznom a Budapestet szombat éjjelenként elözönlő létformákkal sem.
A győri con az eddigi conjaim talán legjobbika volt, az embereknek és a nyugisabb körülményeknek hála sokkal jobban éreztem magam, mint a pöttyet lélekölő, taposós-kapkodós nagy pesti conokon, amikből újabban pár óránál többet nem is vagyok képes elviselni.