Minami-ke

Az örök kedvenc Honey and Clover, illetve a hírhedt és általam félbehagyott Lüke Sztár után újabb slice of life anime megnézésére vetemedtem. A Minami lányok 13 részben előadott mindennapjai sem szólnak igazából semmiről az iskolába járást és az otthon ücsörgést leszámítva, de mint oly’ gyakran, pusztán a sokféleképpen agyatlan karakterei miatt maximálisan megéri a beleölt időt a sorozat.
Minamiék hárman éldegélnek egy helyes kis lakásban szülői felügyelet helyett a legidősebb nővér, Haruka vezénylete alatt, ami ugye miért is lenne szokatlan egy animében. Haruka gyönyörű, jó természetű, végtelen türelmű, többé-kevésbé erkölcsös és persze mesésen főz. Húgainak anya és példakép egy személyben (anyjuk egyébként van, párszor beszélnek vele telefonon, de hogy miért élnek külön, az számomra rejtély). Haruka intelligens is, de testvérkéi érdekében elit suli helyett ugyanoda jár középiskolába, ahová ők, illetve a közelség sem utolsó szempont, ha valakinek anyai feladatokat kell ellátnia. Nem is csoda, ha egy ilyen angyali tüneménynek különleges imádója van: Hosaka-senpai.

Hosakához hasonlót az Ouran Host Club Tamakija óta nem láthattunk képernyőinken: Hosaka a “jóképű” melléknév animebéli megszemélyesülése, akit csak olyan FABULOUS karakterekkel lehet egy lapon említeni, mint Koizumi Itsuki, vagy Nagisa Kaworu, ám fontos megjegyezni, hogy Hosaka ugyanakkor férfias. Nem kicsit, nagyon. Hosaka a férfi röplabda csapat sztárja és Hosaka sokat izzad. Hosaka célja, hogy Minami Haruka legyen a csapat menedzsere és áhitattól ragyogó tekintettel törölje le a Hosaka arcáról gyöngyöző verejtéket. Hosaka hosszasan töpreng olyan apróságokon, mint hogy “suki desu”, vagy a férfiasabb hangzású “suki da” szavakkal valljon-e szerelmet választottjának, illetve minden percét az elméjében létező alternatív valóságban tölti, melyben Haruka, ő, a családjáért boldogan izzadó családfő és két “gyermekük” valószerűtlenül gondtalanul kacarásznak.

Ugye mindenki emlékszik még a Tamaki féle “inner mind theater”-re? Na, ez valami hasonló, csak még durvább. Tegyük még hozzá, hogy Hosaka feje legalább ugyanannyira légüres, mint szőke alteregójáé, hasonlóképp tudatában van külső adottságának, nem rest vakító fogsorát villogtatni és mellkasát mutogatva iskolai ingjét a lehető legkevésbé begombolva hordani. Mélyen karcoló gondolatait a fentebb megemlegetett Koizumi Itsuki férfiasabbik hangján közli, amikor nem éppen eszelősen kacag két tál kajával a kezében (mert főzni is tud ám). Így nagyjából reális képet alkothatunk Hosakáról. Igen, egyértelműen ő a legdurvább szereplő. Számomra ez a sorozat Hosaka-senpairól szólt, némi körítéssel valami nővérekkel.
No de mivel mégis csak ők szerepelnek a legtöbbet, talán nem ártana róluk is röviden megemlékeznem. Haruka a legkevésbé izgalmas közülük és róla már úgyis esett szó, jöjjön hát a középső hugi, Kana.

Kana idiotizmus terén nem sokkal lehet lemaradva Hosaka mögött, vagy inkább fogalmazzunk úgy: ő másképp idióta. Kana az igazi hiperaktív energiavámpír, aki szörnyen tanul, mások életére veszélyesen kreatív a főztje és van annyira sötét, hogy mikor szerelmes levelet kap és azt hazaviszi megmutatni, fentartások nélkül elfogadja húga interpretációját, miszerint az valójában harcra felszólító hadüzenet. Ő az emberiességet bizonyító rosszul sikerült dolgozatok védőszentje és képes a sírás határáig alázni barátnőjét, akinek általában összegyűlik “az a mocskos 100 pont”. Ez persze nem téríti el attól, hogy néha át ne javítsa a saját pontszámait, ha a helyzet úgy kívánja. A fenti képen jól megfigyelhető az anime minden karakterére jellemző csepp alakú száj. Cuki.

Chiaki mindig csak félig nyitott szemmel jár, hogy ne lássa, amit nem szeretne, Haruka elismeréséért bármit megtesz és kiválóan tanul. Előszeretettel zsarnokoskodik osztálytársai fölött, Kanát szánalmasnak tartja és kérésére nem rest neki egy 10 ezer szavas munkában kifejteni, miért is tartja idiótának. Chiaki a szellemi fölénye mellett zsenge kora sajátosságait is bírja: szentül hisz a télapóban, fogalma sincs, miféle furcsa dolog történhet a kettesben maradó nő és férfi között és hülyesége ellenére sok marhaságot elhisz az idősebb Kanának.

Sensei to Ninomiya-kun
Ez egy külön… jelenség az animében, ami tulajdonképpen kerekké teszi a Minami lányok napjait. Egy borzasztóan elcsépelt tévés dorama sorozat a névtelen Sensei és diákja, Ninomiya-kun gázolást, amnéziát és öngyilkossági kísérletet is legyőző szerelméről, ráadásul van belőle játék adaptáció is!
Bizony, kocka énemnek az egyik legfelejthetetlenebb jelenet a Chiaki és Kana közötti, látszólag szükségszerűen “BAD END”-el végződő, mindenféle klisé játéktípust felvonultató playstation küzdelem volt:

Bizony, ezt a semmiről és mégis annyi hülyeségről szóló anime szappanoperát csak érdemes meglesni egy semmittevős délutánon. Sőt, eddig nem mondtam, de vannak benne csapdák is.
Tipp: válasszuk az Ayako ferdítését és akkor bonus kretén disclaimereket kapunk minden egyes epizód elején. Példa:
“While this show has copious amount of Bible Black faces, it is in no way related to Bible Black, Bible Black Gaiden, or Shin Bible Black.”
Képek:

Utólagos kiegészítés: HOSAKA YOU FAGGOT! HOW DARE YOU WIN AGAINST MY MOST BELOVED KAIJI??! Ezek után talán jobb is, hogy Kaiji még időben kiszállt ebből az egész gyalázatos Saifail businessből.
Utállak /a/.