01
feb
08

Kaiji EPICsode 14 – Phantom

undefined

Egy epizód a lemondásról, magányról és a reményről. Baráti jó tanács: zsebkendő nélkül ne nagyon üljünk le megnézni.
Előtte azonban evezzünk vidámabb vizekre! Sokunk kedvence és Fukumoto egyik leghatásosabb eposzi kelléke, a mindig jókedvű Halál-kun visszatért! Ha valaki nem emlékezne rá, netalán még nem ismerné a Mahjong Legenda Akagit, A Géniuszt, Ki Alászállt A Sötétbe, az vegye szemügyre az alábbi ábrát:

undefined

Fényes kaszáját most ugyan nem hozta, de ehhez a melóhoz nem is kell, a lökdösést sokkal élvezetesebb puszta kézzel csinálni.
Teljes káosz és pánik, a Halál szorgosan szedi áldozatait, a maradék túlélő Kaijival az élen bejelenti Tonegawának visszalépését, csak kapcsolja már le az áramot. Beindul egy visszafordíthatatlan láncreakció és pár percen belül csak Kaiji, Ishida és Sahara marad a színpadon (ki hitte volna, hogy épp ők). A háttérben Tonegawa moralizál a semmirekellő, gyorsan múló napjaik értékét fel nem fogó emberekről, akik halálukig nem fogják fel, hogy csak egy életük van, de ez a próbatétel, még ha kicsit radikális megoldás is, végre ráébresztheti őket. Milyen kár, hogy mind meghaltak.
Szegény Ishida-san is ereje végéhez ér. A többiek halálának látványa megbénítja, feladja a versenyt, önmagát egy értelmetlen életet élő vesztesnek könyveli el és Kaijira bízza milliókat érő papírkáját, aki némi ellenkezés után el is teszi, némán beleegyezve sorstársa eladósodott felesége megmentésébe. Ishida jó döntést hozott, most már nyugodtan hal meg. Utolsó szavaival a némán zokogó Kaijit bátorítja, de mire ő visszanéz, már teljesen egyedül találja magát.

undefined

A máskor gyáva Ishida egyetlen hang nélkül zuhant a 74 méteres mélységbe. Amit Hagiwara Masato ezt követően szinkronizálás címszó alatt művel, az szerintem bárkit meghatna; Kaiji zokogása, döbbentséget és csodálatot egyaránt tükröző tőmondatai olyan érzelmi töltettel bírnak, hogy még én is majdnem elsírtam magam. Ishida önzetlensége új erőt ad neki, megfogadja, hogy átmegy a hídon és ha meg is halna, akkor csakis úgy fog, mint ő, akinek fogalma sem volt róla, mennyire értékes ember. Utoléri a lelki válságba került Saharát: Ota vádló szellemét véli maga előtt látni, nyilván a bűntudata egyfajta kivetülése a hallucináció, amiért nem segített neki, noha nem is tudott volna. Kaiji bíztatására továbbmegy és Ota valóban eltűnik, hamarosan azonban rádöbbennek mindketten, mennyire egyedül vannak. Sahara kétségbeesett kiáltásokkal győzködi magát, hogy Kaiji még mindig ott van mögötte és nem maradt egészen magára. Fukumoto hasonlata a hídon átkelés és a szívükben mindig magányos emberek között újfent valami egészen megdöbbentően találó, elképesztő, honnan támadnak ilyen ötletei és mennyire meg tudja ragadni bizonyos emberi érzelmek (így a magány) lényegét. Manga rajzolás mellett elkezdhetne pszichológusként is tevékenykedni, a páciensek karakter ötleteket is adhatnának neki, no nem mintha amúgy ötletek híján lenne.
Kaiji és Sahara között reménytelenül nagy a távolság, szavakkal azonban így is támogathatják egymást. Kaiji felismerésével jön az epizód fő mondanivalója:

undefined

Sahara hirtelen egyensúlyát veszti és már épp haláltáncba kezd, mikor Kaiji utolsó “Sahara, itt vagyok közvetlenül mögötted!” kiáltására olyasmire szánja el magát, amit szócséplés helyett inkább idepakolok, ha már anon volt olyan kedves és megörökítette gif formájában:

undefined

Sahara SPRINTELT A HÍDON, AZTÁN ÁTUGROTT A PÁRKÁNYRA. Ha mindezt fapofával tette volna, akagii magasságokba emelkedhetett volna. Igaz, Akagi nem csak itt kezdett volna el sprintelni, hanem így haladt volna végig, háttal előre, útközben lelökve mindenkit a móka kedvéért. Na jó, talán nem.
A lényeg ezzel nem változik, Sahara megcsinálta!! Ismét elsőként ért át a túloldalra és végre van jövője!

Az epizód érdekességei:
1. Bár az ordítozás kezd védjegyévé válni a sorozatnak, ebben a részben volt mindjárt három olyan üvöltés is, amit érdemes lehet a későbbiekben még párszor meghallgatni.
– artikulálatlan üvöltés by Ishida: 06:53
– Sahara: 07:55
– Kaiji: 15:15
2. Csak nekem szúrt szemet, hogy Kaiji ebben az epizódban mennyire lazán térült-fordult a rúdon? Úgy látszik, rutinos beam-walkerré vált. Egyébként azon is mindig elgondolkoztam, hogy a verseny elején a dzsekijét miért nem vette le; eléggé zavaró lehet. És miért nem teszi ki soha senki oldalra a két karját, hogy könnyítse az egyensúlyozást? Sahara párszor ugyan csinált valami hasonlót, de az jellemző, hogy mindenki fülét-farkát behúzva araszolgat. Furcsa.
3. Az efféle kétértelmű szövegeléssel párosított kameranézetek vajon mennyire szándékosak? XD
undefined
Na de nem szép dolog tőlem, hogy a sorozat eddigi legszomorúbb és legszebb epizódjából gúnyt űzök. Vegyétek úgy, hogy csak enyhíteni akartam a fájdalmat, amit legszimpatikusabb mellékszereplőnk halála okozott. ;_;

Reklámok

3 Responses to “Kaiji EPICsode 14 – Phantom”


  1. 1 Junchidono
    február 1, 2008 - 4:48 du.

    Ennyi EPIC szó olvasása után bele kell kezdjek a Kaijiba (asszem). 😀 Úgy meg pláne, hogy a gőzös eftépéjére szorgalmasan pakolják fel az epizódokat ^__^

  2. 2 siklara
    február 1, 2008 - 5:02 du.

    Meg is lepődtem, mikor láttam, hogy föltolták… Persze az Akagi nincs fönt, de semmi sem tökéletes XD
    Nem számítottam rá, hogy az agyonspoilerezett postomat olyan is olvassa majd, aki eddig nem nézte, de a sorozat nagyszerűségének tudatában biztosíthatlak felőle, hogy SEMMIT nem fog elvenni az élvezhetőségéből és örülök, hogy adsz az animének egy esélyt 😀

    Btw, észrevettem, mennyire tele volt a post vége elgépelésekkel, javítottam őket.

  3. február 1, 2008 - 5:20 du.

    Megint egy lebilincselően izgalmas epizód: A hősökért még jobban izgulunk,a gonosztevőket még inkább elítéljük, miközben a feszültség a tetőpontjára hág. Eddíg a kedvenc epizódom.

    Tonegawa pofája könnyen jár a párnás székéből, miközben mások az életüket kockáztatják… Ilyenkor tényleg azt kívánom, bárcsak Akagit látnánk ebben a helyzetben. Akagi felemelte volna a tétet, valahogy rákényszerítette volna Tonegawát, hogy előtte menjen a hídon – kis előnyt adva neki, szép lassan közelítve felé, összetörve őt embertelen nyugalmával.
    Damn You, Tonegawa!

    Also: He fell silently ;_;


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: