05
jan
08

Kaiji EPICsode 13: Monster

undefined

Ideális az újév első posztjának tárgyául egy ilyen szörnyen jó epizódot megtenni, ám a bestiális nyitókép csalóka, tudniillik az epizódcím még véletlenül sem Kaijira vonatkozik (bár el kell ismerni, hogy nagyon MANLY, mikor vadállat módjára ordít). Kaiji bármennyire is próbálja magát és a többieket becsapni a következő próbatétel pofonegyszerűségét illetően, ő nem Akagi, így a saját ösztönein minden igyekezete ellenére sem képes maradéktalanul úrrá lenni. Ha akarnék sem tudnék olyan zseniális szavak és hasonlatok bevetésével tudósítani a történésekről, ahogy folyamatosan teszi azt nekünk Gendou a háttérből a mindig lehető legjobbkor megszólaló atmoszférazenék és ZAWA-k kísérete mellett (OSTOT AKAROK MOST AZONNAL), de próbálkozni azért lehet.
Kaiji és tíz társa végérvényesen megszabadulhat az életét megkeserítő adósságoktól, ehhez csupán végig kell sétálniuk a 74 méternyi sötét mélységet átívelő fémgerendán, hogy a túloldalon beváltsák az elvileg milliókat érő fecnijüket. Kapnak is pár percet, hogy dönthessenek a sorrend felől, mialatt Kaiji ókori rhétorokéhoz mérhető szenvedélyes beszédével önt bátorságot bajtársai szívébe. “Higgyetek benne!” “Átkelünk rajta!”

undefined

A hajrázással spékelt heves gesztikulálás hatása nem marad el, hamarosan mindenki szentül meg van győződve a garantált sikerről és bátran indul neki a hídnak Kaiji jótanácsaival és a cipőjére rajzolt fekete függőleges vonallal felszerelkezve (utóbbi az egyenes haladást segíti). A hídon járás minden mozzanatát jól ismerő Tonegawa figyelmét azonban nem kerüli el buzdítás közben Kaiji fokozatosan megváltozó szóhasználata, ahogy egyre távolabb menve az eredeti “átkelünk” kifejezéstől önmagát is becsapva próbálja kizárni a tudatából, mibe is fog belevágni pár percen belül. Ő is retteg, akár a többi.
A múltkori tipp nem jött be, ezt a versenyt is árgus szemek követik figyelemmel: a tokiói elit krémje kései vacsorája elköltése közben, elegáns asztalok mögött terpeszkedve a benti teljes biztonságból nézheti végig tévében, amint tíz senkiházi az életével játszik valami nekik nevetséges összegért. Olyan szórakozás ez, melyre a szerencsejátékra és a fogadásokra már ráunt érett közönség tart igényt, lényegében pedig nem más, mint “the sight of terrified people crossing an unstable bridge while crying”, vagy ahogy Tonegawa fogalmaz:

undefined

Éjjel 12:40-kor indulnak végzetes útjukra és egy óra áll rendelkezésükre, hogy egymást nem lökdösve a nekik tetsző tempóban araszoljanak át a túloldalra. Egyszerű, nem?
Elmélet és gyakorlat persze ritkán vág egybe. Hiába a korábbi csapatépítés, ez egyéni versenyszám. A hídon állva a korábbi lelkes ordítozás helyét néma csend veszi át, immár mindenki csak egyvalamire koncentrál: az élni akarás ösztönének nevezett belső szörnyeteg üvöltésének elnyomására. Elméjük teljes kiürítésével próbálnak úrrá lenni saját rettegésükön, mely jeges markával kifacsarja az életet valamennyiük szívéből.
A könnyező férfiak közül elsőként Kaiji inog meg, mikor egyik talajt érő könnycseppjének fémes sercegésétől meglepetésében elveszíti az egyensúlyát és csaknem a mélybe zuhan. Ez a halálközeli élmény éppen elég ahhoz, hogy a testétől addig kierőszakolt tartás végleg megbomoljon és Kaiji reszketve döbbenjen rá:

undefined

Rettentő félelme hallucinációkat eredményez és az őrület határáig sodorja, kikivánkozó könnyeinek többé nem tud gátat vetni és az egész rohadt helyzetet a pénzzel együtt a pokolba kívánja.
Itt a 16. perc környékén egyébként érdemes külön figyelmet szentelni a hihetetlen mennyiségű testnedvnek, amit Kaiji kitermel magából a szemein keresztül. Ilyen intenzív sírás mellett kész csoda, hogy pár perc után nem hal bele a folyadékveszteségbe és kap bele a szél a kiszáradt testébe. A tapasztalt Kaiji néző azonban már tudja, van ott még bőven, ahonnan ezek a patakok erednek, lol. Különösen imádnivaló, mikor héroszunk halálfélelmében meggörnyedve előrehajol és tekintélyes orra hegyén gyűlnek össze a könnycseppek, hogy onnan további sercegést kiváltva lecsöpögjenek.
Élni akarásának megindító felismerését követően Kaiji egy irgalmatlan üvöltéssel szabadul meg a benne túlcsordult feszültségtől. Egyelőre megmenekült, a szörnyet sikerült megfékeznie.
A többiek már nem mind ilyen erősek. Következőként Ota törik meg, akinek elméjében irdatlan szélvihar támad és ezen megfigyelését azonnal közli a többiekkel is, mire azokat egy emberként dermeszti meg a pánik. Rövidesen Kaiji ébred rá, miről van szó és arcán megkönnyebbült mosollyal nyugat meg mindenkit: Otával csak a képzelete játszik. Kár, hogy Otára ez már semmilyen hatással nincs, ahogy az

undefined

és a számos későbbi “KÖNYÖRGÖM, NÉZZ MÁR RÁM!” sem, ugyanis túlságosan leköti a képzeletbeli szélorkánnal dacolás, továbbá minden vágya megkapaszkodni a gerendában. A körülötte lévő hisztérikus ordítozás ellenére teljes lelki nyugalommal meg is teszi…
Az idill persze alig tart tovább egy pillanatnál, majd az őt megcsapó áram kegyetlenül visszarántja a szörnyű valóságba és már csak zuhanás közben döbben rá, mi történt vele.
Az önuralmát veszített Ota halálának tétlen végignézése leírhatatlan hatással van az életben maradtak hangulatára: a vihar előtti döbbent csendet csak néhány nyüszítve reszkető férfi töri meg, aztán elszabadul a pokol, beindul a tömeges hallucinálás és pár másodpercen belül újabb áldozatot szed a biztos halál lehetőségével kecsegtető híd. Igen, Kaijiék már az első méterek után rájöttek, mekkora különbség lehet híd és híd között, de az öregen kívül ennek senki más nem ad hangot…
12:44. Alig 4 perc alatt két ember halt meg, de legalább a VIP közönség jól mulat, mi többi nézők pedig alaposan meglepődünk az idő relativitásán, ugyanis mindennek a tömény rettegésnek már legalább 10 perce vagyunk szemtanúi. Kész szerencse, hogy velünk ilyesmi sosem fordulhatna elő és gazdagékhoz hasonlóan, legalább olyan jól szórakozva csak valami kényelmes székből nézzük ezt a kegyetlenséget. Néha kicsit beleéljük magunkat Kaiji helyzetébe, de ha már túl sok, képzeletünkkel egyszerűen visszatérünk a szobánkba.
Ha ilyen mértékben fog tovább nőni a durvulás szintje a későbbiekben is, meg sem érem a 26. részt XD

Külön kiemelendő pozitívumok:
– INTENZITÁS
– rekordmennyiségű angst, üvöltözés, könnyáradat és ZAWA, utóbbinak többször befigyel a torzult verziója is (“ZOWAAH”, 14:52 környékén)
– elképesztő vágások és kameramozgások (hallucináláskor beremeg, elmosódik a kép, a magasság érzékeltetése érdekében állandóan le-föl cikázik az épülettel párhuzamosan stb.)
– gyönyörű CG (lens flare és a többi)
– épületfalról visszaverődő halálsikolyok + 16:48-16:55 –> Kaiji beleüvölt egy csodálatosat a teljes csöndbe (=awesome seiyuu)
– rekordmennyiségű frufrurázás (fetish)
undefined

Anon szerint a 13. rész megnézése után a következőképp lehet a legjobban jellemezni a Kaijit:

– Crying anime
– Yelling anime
– Rock paper scissors anime
– Stockboy anime
– DANCING ANIME
undefined

További képek:

Advertisements

7 Responses to “Kaiji EPICsode 13: Monster”


  1. 1 szingalunga
    január 5, 2008 - 7:50 du.

    Kár volt elolvasnom ezt a postot, most még inkább üvölt a bennem tomboló monster, hogy MOAR! XDD (Hol késik már a 14. ep?)

  2. 2 siklara
    január 6, 2008 - 5:41 du.

    Nem tudom, de még raw sincs belőle… Még szerencse, hogy az egyetemen gondsokodtak arról, hogy addig se unatkozzunk, hanem inkább olvasgassunk mindenféle izéket a vizsgákokra XD

  3. 3 weingartia
    január 7, 2008 - 8:29 du.

    Dancing anime: lol!
    Megintcsak köszi a remek elemzést, újra megjött a kedvem a megnézéséhez! Kár, hogy nincs még új rész, van egy olyan sejtésem hogy nem is lesz a héten. 😦

    Ha estleg el kezdenél unatkozni(bár egyetemen ilyenkor nem hiszem…), akkor ajánlom a Welcome to the NHK!, ami egy nagyon jó, egyben drámai és vicces anime.

  4. 4 siklara
    január 8, 2008 - 6:49 du.

    Kijött az új RAW, elérhető közelségbe került a 14. epizód 😀

    weingartia: Köszi a májhízlaló szavakat és a tippet, az AHK-ba anno bele is néztem és tényleg nem tűnt rossznak, csak aztán valahogy nem folytattam. Ha túlélem a vizsgákat, megnézem! : p

  5. január 15, 2008 - 9:30 de.

    Nah! Utolértem magam és a Triadot végre! Ideje volt, mert már vagy 6 résszel le voltam maradva 😛
    De mondjuk így legalább nem kellett várni heteket az új részekre, szóval lehet, hogy megint ez lesz ^^
    Szóval: zseniális lett az “Espoir saga” lezárása, de ez az új “hídonátkelős” játékot tartalmazó részek mindent visznek! Lebelincselően izgalmas és minőségi a megvalósítás. Remélem azért a 15.-ik részben már Kaiji átér a hídon, vagy valami váratlan fordulat lesz, mindegy. Legyen még sok-sok hasonlóan abszurd szituáció, nem szeretném ha az lenne, mint az Akagiban, hogy az utolsó 13 rész ugyanazzal teljen XD

    Amúgy egy apró negatívum: ezekből a “hidas” részekből hiányzik a brainstorming. Oké, hogy most a moralizálás a lényeg, de azért remélem lesznek még agyalós/számmisztikus részek is 🙂

    Gondolkodtam azon, hogy melyik sorozat tetszett/tetszik eddig jobban, ez vagy az Akagi. Nos, szerintem ez élvezhetőbb (naná, lövésem nincs a mahjonghoz :D), de Akagi számomra szimpibb volt. Szóval 1:1.

  6. 6 lulu
    január 20, 2008 - 11:38 du.

    “vagy valami váratlan fordulat lesz, mindegy”
    Nah hát igen, pont ez… a Saharás résznél én megállítottam az egészet és vagy 5 percig döbbentem bámultam a képernyőt, hogy “na ne, ennyire nem lehetnek szemetek”. És mégis. Sőt még jobban.

  7. 7 siklara
    január 21, 2008 - 9:48 de.

    Hát ja, szegény Kaiji koma már megint úgy szívta meg, hogy senki nem várta volna és egyébként is… ÜVEGLÉPCSŐ??! Sajnos Saharáról tudtam, mocskos 4chan-on bespoilerezték egy bepostolt manga oldallal. Ettől függetlenül nekem is vissza kellett tekerni, hogy elhigyjem.

    shearer: nincs brainstorming? Engem bőven kárpótolt az emberi természet ijesztően alapos kielemzése a a hihetetlenül találó hasonlatokkal (mind magányosak vagyunk ;_;) és persze az állandó FESZÜLTSÉG. Na de minderről majd bővebben a hídsétálós arc-ot lezáró postomban, amit már meg kellett volna írnom, ha nem lennék ellátva egyéb teendőkkel (vizsgatúlélés ezerrel, de inkább én is beam walkolnék helyette XD).


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: