26
aug
07

Record of Lodoss War: Chronicles of the Heroic Knight

undefined

Épp teljes lángon lobog a fantasy iránti rajongásom és miután előkotoszásztam az Icewind Dale-t a napokban, arra gondoltam, ideje ezt a régóta kiszemelt áldozatot is meglesni. Utólag persze rájöttem, hogy talán az OVA-val kellett volna kezdeni, de most már mindegy, így is nagyon jól szórakoztam.

Első benyomások: Mennyi név! És egyik-másik milyen fura! Oké, a Pirotessen konkrétan rötyögtem. A névtenger elsőre kicsit megijesztett, meg egyébként is elég sűrűn jöttek be újabb szereplők a képbe, de a végére már sikerült nagyon jól megtanulnom Lodoss térképét az összes királysággal és azok királyaival együtt és az aktuálpolitikába is belerázódtam. Tényleg az OVA-val kellett volna kezdenem, mert furcsa volt, hogy az első részben látszólag a semmiből összeáll egy parti és már a harmadik részben Flaimben buliznak, hehe. Nagyon tetszett a történetvezetés és a különböző szálak ügyes összekapcsolása, az egyes szereplők megfelelő időben történő előszedése. Abban a hiszemben ültem neki az animének, hogy a főszereplők Parn és Deed lesznek (elvégre az OP leginkább velük van tele), aztán Kashue az udvarában mellékesen megmutat egy lelkes lovagtanonc kissrácot és nagynehezen leesik nekem is, hogy ja értem, szóval ő lesz majd a címben megemlegetett hősies lovag.
Ami a legjobban tetszett: OMG Dungeons & Dragons! Mintha animét csináltak volna mindabból, amit annyit játszottam már számítógépen az elmúlt években! A jól összerakott partik, jól ismert taktikák és varázslatok, klassz küldetések és egy egész földrész pár emberen múló sorsa… HELL YEAH! Az egyes szereplők pedig szépen beleillettek a kasztjuknak megfelelő szerepkörbe, többségüknek mégis volt jól kidolgozott, nem elcsépelt személyisége. Kedvencből igen sok akadt, Ashram-samát nagyon csíptem a megtévesztő jellemével és a seiyuujával együtt (Hayami Sho is nagy kedvenc “rosszfiúhang”, maga a figura mégsem egy tucatgonosz), a két lovag Parn és Spark nagyon meggyőzőek voltak és a női szereplőket is nagyon kedveltem, Deed pl. irtó aranyos, mikor a füleivel integet, Kashue király meg… MANLY. De tényleg, talán túlzottan is és nem csak Nakata Jouji miatt, lol. Egy ilyen lovagkirálytól a krónikásaink garantáltan összeorrvérezték volna az összes kódexet és a Baldur’s Gate-es agyontápolt félisten paladinom is elbújhat mellette… Az oké, hogy simán kiböki karddal a nagy vörössárkány szemét és párviadalokat nyer, meg hogy a másokat azonnal kivégző gonosz varázslatok szülte ártó lelkeket LEVÁGJA A KARDJÁVAL, de a 17. epizód mellékesen benyomott csatája vitt mindent.

spoiler: Az Alania elleni csatában látva saját serege töketlenkedését pár katonával nekiront az ellenséges seregnek, bezúz a nyilasok közé, akik mellesleg vagy hóttbandzsán próbálják megszórni nyilaikkal, vagy csak a hősies aura és a mindenre 100% immunity-t adó páncélzat veri vissza őket, ezek után lazán átugrat a lovával a többiek felett és odakajabál Raster hercegnek, hogy ő most megjött és lehet kezdeni parázni. Erre az ellenséges had hanyatt-homlok elmenekül. Kérdem én, minek egy ilyen embernek a hadsereg fenntartásával vesződni, ha egyedül eldönti a csatát? Őt kellett volna beküldeni Wagnard ellen is, pikpakk kipucolta volna a dungeont XD

Egyébként meg olyan az egész fizimiskája, hogy az első gondolatom ez volt: WOW ki ez, Rhett Butler?

undefined
RAAAAAAWR!

No de most már evezzünk kevésbé MANLY vizekre a tesztoszterontúladagolást megelőzendő. Elég pl. Reona herceg (Balázs Pali) haját meglesni, elég vicces jelenség a gondosan bebongyorított szőke fürtjeivel. Valis királya, Etoh sem marad el a maga műfajában, a történet legvége felé elnyomott mass blessingje nyilván nem jött rosszul a szövetséges erőknek. Spark is szépen megtáposodott a kalandok végére, nagyon jól bírta a gyűrődést és még a nyiforgást/pattogást is beritkította, igazi tökös gyerek lett, akinek öröm volt szorítani. Rengeteget vihogtam a chibis kis sztorikon, mikor az édesszájú drow-val tépték egymást, meg azon szenvedett, hogy Kashue biztos csak beszivatta a sütiszállítós questtel és sosem fogja lovaggá ütni. Nagy volt a “sárkányölő” rózsaszín paróka mint ultimate item bevetése, meg persze a gyökér szóviccek XD A csapatát is egészen megkedveltem az epizódok alatt, az meg külön jópofa volt, hogy sosem ültek még véletlenül se lóra, hanem mindig gyalog nyomultak, ahogy a szerepjátékokban is elterelgeti egérrel az ember a hegyen-völgyön át masírozó partiját. Megvoltak a tavernák, a saját életet élő erdő, sárkányt rejtő vulkán és sárkánylovasok, randa szörnyek, a minden lében kanál bárd és egyéb kötelező elemek is, így igazán elégedett vagyok, már csak a csaták utáni xp-elosztást és bizonyos időközönkénti szintlépéseket hiányoltam néha. A szerelmi szálakat sem vitték túlzásba, amit néha kicsit fájlaltam ugyan, de alapvetően nem volt baj, hiszen az utalásokból mindegyik kellően világos volt, egy ilyen nyugati fantasy sagákra hajazó animében meg úgyis a hack’n’slash a lényeg ROARR! A főgonosz Wagnard-sama is a klasszikus, hataloméhes és már-már nevetségesen gonosz nekromanta csávó, aki egész idő alatt a háttérben figyel, ugráltatja a csicskuszait és kavarja a kakit. Elhiszem, hogy ő akart a legnagyobb király lenni, de

spoiler: nem dögunalmas egy zombisziget fölött trónolni? Örökké tart meg minden, de akkor sem fogom soha megérteni az ilyen főgonoszok motivációit.

A külcsíny teljesen rendben volt, egyik-másik karakter fizimiskájába egészen beleszerettem, csak azt sajnálom, hogy az a4e erősen közepes minőségű DVD-ripjénél azóta sem érhető el jobb verzió, a felirat meg időnként a megalolt súrolta. Könyörgöm, utolsó epizód, a gonosz felülkerekedni látszik, közel a világvége és a drámai izgalom a tetőfokára hág, erre Kashue halálkomoly pofával: “Uh-oh.” Remélem, ez nem a hivatalos angol felirat… Az aláfestő zenék többnyire gyönyörűek, az opening alatt szóló dal pedig elsőszámú kedvencemmé lépett elő, így végre megelőzte valami a Yakusoku wa Iranait. Maaya Sakamoto néni dalaiba eddig is bele voltam bolondulva, de a Kiseki no Umi jött, hallatta magát és győzött. Egyszer sem voltam képes átugrani az opening videót.

Fantasykedvelők többségének szívét bizonyosan megmelengetni ez a anime, nekem nagyon tetszett, még ha az Escaflowne trónja nem is került veszélybe. Az egyetlen komolyabb hibája a sorozatnak abban volt talán, hogy egyes eseményeket/jeleneteket túlzottan elnyújtottak, míg másokat indokolatlanul gyorsan elintéztek, illetve túl sokszor fogott el a “hopp, innen kivágtak valamit, ezért most valahogy logikátlannak érzem a következő jelenet szerepeltetését” érzés is. Majd meglátjuk, az OVA mennyivel jobb ilyen téren.

Reklámok

0 Responses to “Record of Lodoss War: Chronicles of the Heroic Knight”



  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


Oldalak


%d blogger ezt kedveli: